Karácsony szellemében

- Isten Pénze előadást nézni. Végigsírni, nevetni, énekelni és táncolni. Szereplőket roppanásig ölelgetni. Ajándékozást nézni, D-vel lelkizni.
- egy szombati, karácsonyi közös éneklős, fáradt iskolanap után hazajönni, és együtt ebédelni anyukáddal.
- délután órákig aludni, majd random filmeket nézni hajnalig.
- másnap, még mindig fáradtan ébredni arra, hogy "Kész az ebéd!"
- hazajönni a vásárlásból, kinyitni a bejárati ajtót, és sírva fakadni a családod láttán, akik 840 km-t autóztak, hogy időben ideérjenek.
- végignevetni, visítani, sétálni, énekelni az egész napot velük!
- fogadásból citromlevet inni az unokabátyáddal.
- realizálni azt, hogy mennyi minden változott egy év alatt.
- belegondolni abba, hogy 16 év után kaptam egy olyan embert az élettől, akit szinte már a bátyámnak hívhatok. Szeretlek, Davos! Csak ennyi.
- naponta más-más könyvet kiolvasni, és mellettük olyan zenéket hallgatni, amiknek története van.
- ajándékot bontani, és felvisítani, amikor rájössz, hogy mit is kaptál :)
- szétölelgetni a családod minden egyes tagját. Minimum 10-szer :)
- ünnepi ebédet főzni, sütni, kipakolni, megenni.
- várni a rokonságot, meglepődni és nagyon örülni a szerb mamának, aki amúgy nekünk nem is rokonunk :)
- dél-bácskai tájszólással vagy éppen szerbül beszélgetni úgy, hogy a Tökmagok is értik, amit mondunk (én a tájszólásos dolgot jobban szeretem... remélem nem ragad át a hétköznapjaimra is) :)
- este közösen filmet nézni.
- csillagszórókat gyújtani a Picik kedvéért.
- gondolni azokra, akik nem ünnepelhetnek már velünk.
- gondolni azokra, akik máshol töltik az ünnepet.
- gondolni azokra, akik talán már nem is gondolnak ránk.

A mi kis karácsonyfánkkal szeretnék mindenkinek nagyon boldog, békés, meghitt ünnepeket kívánni! 

Sok ezer ölelés: Zs.

Életjel és örömhírek

Hál'Istennek a szombati sulit csak-csak túléltük. Nehezen, kémiadogával, de túléltük. :)
Vasárnap végre volt időnk ténylegesen ünnep- és pihenőnapot tartani, bár a halászléből kicsit babgulyás lett, de megettük. A következtetés: ne hagyjuk, hogy a férfiak döntsenek, de ha mégis, ne engedjük, hogy főzés közben igyanak (alkoholt)! :D
Ekkor mi már készülődtünk anyuval, mert ma (kedden) van Davos szülinapja, és szerettem volna meglepni egy dobostortával, amit anyuval ketten csinálunk. Nehéz szülés volt, de sikerült, a torta kész. Davos mikor tetszik ráérni? Hát ha 20-szor nem variáltuk meg, akkor egyszer sem. Mindenáron én akartam neki odaadni, mert látni szerettem volna a reakcióját. Hát ma 5. óra után bejött a suliba, és amikor odaadtam neki... hát sosem fogom elfelejteni. Lehülyézett meg leidiótázott, de simán megérte azért, amit kaptam tőle. Megríkattuk egymást, de pont ezért szeretem! Szóval Ő örült, én még jobban örültem annak, hogy ennyire örül, teljes a kör. Úgyhogy részemről szépen meg lett köszöntve, és imádattal elbúcsúztunk vasárnapig. Igen ám. Vasárnap Isten Pénze egész napos főpróba a színházban. És én, mint hangtechnikus-portos már részt fogok venni az egészben :) Úgyhogy vasárnap betanulok, utána meg vár 4 előadás, segítséggel persze! Nagyon visít, meg nagyon örül, meg minden ilyes. Álom.
Elképesztő, hogy 3 hónapja ismerem ezt az őrült idiótát, akit mi Davosnak nevezünk, és ilyen hatással van rám. Meg mindenkire körülöttünk. És hogy ennyi mindenben segít nekem. Nagy szíve van, az már kétségtelen! Volt kitől örökölnie, ez sem vitás!

A hetem húzós és zsúfolt lesz, szóval nem tudom, mikor tudok írni, de mindenképpen megéri majd egy beszámoló újra az ottani életről. De addig dogák meg felelések sora, egy DN szülinap, amin még filózok, szombaton Szeged all day, és a vasárnap után meg egy 'könnyű-öv-vizsga'. Élvezet lesz!
Csók nektek!

xx H.

11 hónap

"Éjjel felriadok,
Mindig körbenézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél!
De látjuk majd egymást,
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss!
Én mindent megtettem,
De te feladtad, és én egyedül lettem."

11 hónapja lesz csütörtökön, hogy T már nincs mellettem. Örökre elment. Zokogok. Ma, e poszt megírása előtt kb. fél órával hallottam először ezt a dalt. Azóta bőgök.
Januárban gondolom még lesz róla írás. Most csak ez a dal. Mindent elmond.

Őszinteség.

Sokan nem értenek. Sőt fogalmazhatok úgy, hogy a legtöbben nem értenek. Senki sem ért meg. Senki, aki nem ment végig ugyanazokon, amiken én. Ők nem tudják milyen az, amikor sértő szavak tömkelegét zúdítják rád, amikor te semmiről sem tehetsz. Én viszont tudom milyen ez. Valójában megpróbálod magadat erősnek mutatni, de belül összetörsz. Onnantól nincs kiút. Nem találsz senkit, aki kihúzhatna a gödörből, abból, amit saját magad köré ástál. Csak te lennél képes változtatni, de már nincs miért. Valakinek sikerül, mert változni és változtatni is akar, de ezek többségében valaki van a háttérben - akiért megéri megtennie. Valakik maradnak a gödör mélyén, de a reményük még megvan. És van az a kör, ahova én is tartozom. Akik jó néhány, sok hibába beleestek, és sosem feleltek meg annak, akiknek akartak. Akik ebben a maguk köré ásott gödörben élik le maradék kis életüket. Reményvesztetten. Nincs értelme változni és változtatni. Jelenleg nekem nincs kiért megtennem mindezt. T itt hagyott, jó persze nem önhibájából, de már nincs (Jézusom, már 11 hónap). Barátok részemről: kb. 10, igazi barátok részemről: 2, részemről kamubarátok: 10-15, aki igaz barátjának tart és úgy kezel: nincs ilyen, mások emberek felém mutatott kamubarátsága: az összes.
Egy éve még változtatni akartam, meg akartam szabadulni ettől az egész zűrtől, ami körülöttem volt. Volt támaszom, megérte belevágni. Mindenbe, ami akkor az utamba állt. Ma már nincs. Nyugodtan mondtam vissza 2 kezelést. Nem érdekel. Haljak bele, ha a Jóisten úgy akarja.
A külsőm sem igazán tükrözi az egyéniségemet, szóval az esetek 99%-ban tévesen ítélkeznek felettem. Nem gondolnák az emberek, hogy tavasszal övvizsgázni készülök, hogy a visszahúzódó külső mögött, bizonyos társaságokban egy be-nem-áll-a-szája gyerek vagyok, és kiütésig pofázok. Nem tudja senki, hogy szintén a csendes gyerek, valójában egy agresszív, dühkitöréses állat.
Senki nem tudja, vagyis csak kevesen tudják megítélni, hogy miért is változtam meg. Én azonban tudom: legjobban a sértegetések, és a lelki bántalmak tehetnek, vagyis a sértegetők és saját magam. Sosem fogok tudni megfelelni nekik. Be kéne végre látnom, de nem fogom. Bizonyítanom KELL nekik.  Gondoltam ezt. Aztán megtettem, amire senki nem gondolt volna, és a mai napig nem gondol. Kettő ember tudja, és egy tudta pontosan. Senkinek nem beszéltem és beszélek erről. Nem is tudom miért merem pont ide leírni. Az előző blogon is írtam egy egész bejegyzést erről, de az privát volt, szóval nem kellett aggódnom.
Igazából most sem teszem, miért kéne? Hogy kiderül? Derüljön, legalább megtudják az emberek, hogy mit is tettek velem. Ennyi.

xx H.