2013. december 3., kedd
11 hónap
"Éjjel felriadok,
Mindig körbenézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél!
De látjuk majd egymást,
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss!
Én mindent megtettem,
De te feladtad, és én egyedül lettem."
11 hónapja lesz csütörtökön, hogy T már nincs mellettem. Örökre elment. Zokogok. Ma, e poszt megírása előtt kb. fél órával hallottam először ezt a dalt. Azóta bőgök.
Januárban gondolom még lesz róla írás. Most csak ez a dal. Mindent elmond.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése