Sokan nem értenek. Sőt fogalmazhatok úgy, hogy a legtöbben nem értenek. Senki sem ért meg. Senki, aki nem ment végig ugyanazokon, amiken én. Ők nem tudják milyen az, amikor sértő szavak tömkelegét zúdítják rád, amikor te semmiről sem tehetsz. Én viszont tudom milyen ez. Valójában megpróbálod magadat erősnek mutatni, de belül összetörsz. Onnantól nincs kiút. Nem találsz senkit, aki kihúzhatna a gödörből, abból, amit saját magad köré ástál. Csak te lennél képes változtatni, de már nincs miért. Valakinek sikerül, mert változni és változtatni is akar, de ezek többségében valaki van a háttérben - akiért megéri megtennie. Valakik maradnak a gödör mélyén, de a reményük még megvan. És van az a kör, ahova én is tartozom. Akik jó néhány, sok hibába beleestek, és sosem feleltek meg annak, akiknek akartak. Akik ebben a maguk köré ásott gödörben élik le maradék kis életüket. Reményvesztetten. Nincs értelme változni és változtatni. Jelenleg nekem nincs kiért megtennem mindezt. T itt hagyott, jó persze nem önhibájából, de már nincs (Jézusom, már 11 hónap). Barátok részemről: kb. 10, igazi barátok részemről: 2, részemről kamubarátok: 10-15, aki igaz barátjának tart és úgy kezel: nincs ilyen, mások emberek felém mutatott kamubarátsága: az összes.
Egy éve még változtatni akartam, meg akartam szabadulni ettől az egész zűrtől, ami körülöttem volt. Volt támaszom, megérte belevágni. Mindenbe, ami akkor az utamba állt. Ma már nincs. Nyugodtan mondtam vissza 2 kezelést. Nem érdekel. Haljak bele, ha a Jóisten úgy akarja.
A külsőm sem igazán tükrözi az egyéniségemet, szóval az esetek 99%-ban tévesen ítélkeznek felettem. Nem gondolnák az emberek, hogy tavasszal övvizsgázni készülök, hogy a visszahúzódó külső mögött, bizonyos társaságokban egy be-nem-áll-a-szája gyerek vagyok, és kiütésig pofázok. Nem tudja senki, hogy szintén a csendes gyerek, valójában egy agresszív, dühkitöréses állat.
Senki nem tudja, vagyis csak kevesen tudják megítélni, hogy miért is változtam meg. Én azonban tudom: legjobban a sértegetések, és a lelki bántalmak tehetnek, vagyis a sértegetők és saját magam. Sosem fogok tudni megfelelni nekik. Be kéne végre látnom, de nem fogom. Bizonyítanom KELL nekik. Gondoltam ezt. Aztán megtettem, amire senki nem gondolt volna, és a mai napig nem gondol. Kettő ember tudja, és egy tudta pontosan. Senkinek nem beszéltem és beszélek erről. Nem is tudom miért merem pont ide leírni. Az előző blogon is írtam egy egész bejegyzést erről, de az privát volt, szóval nem kellett aggódnom.
Igazából most sem teszem, miért kéne? Hogy kiderül? Derüljön, legalább megtudják az emberek, hogy mit is tettek velem. Ennyi.
xx H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése