2013. október 24., csütörtök

öröm s bódottá'

Vidám poszt. Tőlem. Jó vicc, csak ez most nem vicc. Ez a hetem nagyon hiperszuper vidáman telt.

1. Elkezdtem a napirendemhez való igazodást - igaz nem egyszerű, de muszáj lesz! 6.40-es kelés, legkésőbb 22.30-kor szunya, itthon minimum 3,5-4 óra tanulás. Kezdésnek oké. Hétvégére lesznek valószínű beiktatva az edzések, futások, hasonlók.
2. Legkésőbb jövő hét elején megkötjük az IKSZ-es szerződést a régi bölcsimmel, úgyhogy mehetek oda töltögetni a kötelező közösségi szolgálatot. Annyira cukik a kicsik, és még mindig ugyanaz a bölcsivezető, mint aki nekem volt anno. Sárika néni <3
3. A tanulásra egyre több időt szánok, egyre jobban megy. Bár ha matekot vagy fizikát látok, leginkább sírva fakadok. Ebből a kettőből az átlagom két hónap után... hogy is mondjam: szar. Amúgy matek tagozatos vagyok, de nagyon bánom már ezt. Szóval szenvedés az van, mint a pelyva. Bezzeg a töri, rohadjak meg... amióta kitaláltam, hogy törifaktos leszek, azóta úgy megy, hogy ihajj-csuhajj. Sőt - lekopogom- kedvenc tantárgy - persze csak a rajz meg az olasz után :) Szóval matekfizika rohadj meg, humán-szeretlek!
4. Nagyon szeretem a szalagavatós-zenés társa(i)mat, főleg hogy percenként változtatjá(k) a dolgokat, hogy csesszétek meg. Na jó G nem, mert vele még nem is beszéltem erről :D de mivel ma felhatalmazást kaptam, hogy az lesz, amit én dobolok, örülök. Szünetben Davossal alakítunk valamit, aztán ha nem tetszik, csináljatok újat - nélkülem. Puszi
5. Végre kapott új könyveket a sulikönyvtár, úgyhogy mostantól újra rájárok a készletre. Ez évi első áldozatom - az előadáshoz kellő könyveken kívül - az Átmeneti üresedés. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hallottam már jót is, rosszat is, most kiderül, én melyikhez tartozom.
6. Nagyon imádok fotózni, még mindig. Ugye mostanában egyre többet járok ki az új géppel, és nagyon örülök, mert többektől is pozitív visszajelzéseket kapok. Fotózni szeretnék most már egyre többet (alany kerestetik:), és nagyon elkezdtem gondolkodni egy fotográfia szakon is az egyetemen.
7. SOHA, de tényleg soha nem gondoltam volna, hogy valaha az olvasásszeretetem juttat el odáig, hogy megismerjem egy évfolyamtársamat. Hatalmas arc, nagyon bírom, bárki bármit mondjon. Örülök, hogy megtaláltuk a közös hangot - viszonylag kevés beszélgetés alatt. Remélem ennek azért lesz folytatása, és sikerül végre egy normális barátot (just friend) találnom, akivel együtt utálhatjuk néhanapján az embereket. (ha ezt olvasod, ne vedd rossz néven :)

és végül egy rólam. csak hogy ne legyen annyira személytelen az egész.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése