Rádöbbenés

Ma találkoztam Annával, elvonultunk kicsit beszélgetni.
Pozitívenergiabombát kaptam, és ez kellett most nekem, hogy kizökkentsem magamat is a saját kis világomból, és rájöjjek, hogy semmi nem oké most így. Vagyis, ezt eddig is tudtam, de olyan csudadolgokat mondott Anna, hogy egyből bekattantam, hogy úristen, miért pazaroltam el két évemet erre a sok hülyeségre. Vállrándítás és viszontlátásra. Ennyi kell.
Ahogy Anna mondta: az az ember leszek, aki büszkén megy végig a folyosón. az, akit nem lehet minden kis szarsággal felidegesíteni. az, aki a rossz és negatív dolgokat punnany-dal éneklésével engedi el. na mostantól EZ LESZEK ÉN!
Addig, amíg nem teszem helyre magamban a dolgokat, addig ne is várjam azt, hogy bárki is belépjen / beléphessen az életembe, mert ott fent tudják: amíg én fejben és lélekben nem vagyok rendben, addig nem bírok el egy másik embert sem magam mellett.

ez a napihugi. meg a napianna.
és hálás vagyok Érte, meg azért a pár emberért, aki ki tud rángatni a mindennapjaimból, és rávezetnek a jó útra. szeretlek titeket!

xx H.