TUDOK-oztam. Sok munkám van/volt benne. Kicsit igazságtalannak érzem a döntést, de szerintem minden olyan ember így van ezzel, aki nem jutott tovább az országos döntőbe. Most kicsit így szar érzés, mert tényleg nem keveset dolgoztam vele, és úgy éreztem, hogy meghozza a munka a gyümölcsét. Ehelyett készülhetek a szintén KutDiákos rendezésű esszépályázatra. Kb. 1 hónapom van rá, hogy olyan 10-20 oldalas tudományos esszét írjak úgy, hogy az megállja a helyét az elbíráláson. Na de nem erről akarok írni, hanem magáról az elmúlt két napról, mert attól függetlenül, hogy nem lettem döntős, nagyon sok olyan élményben részesültem, amit máshonnan nem kaptam volna meg.
Február 14-én indultunk. Előtte izgulás, elalvás, kapkodás, pánik. 11.45-re be a suliba, aztán húzzunk bele. Félelmetesen gyorsan értünk Szekszárdra... :D Be a Garayba, regisztráció, kitűző, emléklap. Felmentünk az emeletre, mert a ruhákat is ott tudtuk csak lepakolni, meg az előadótermek is ott voltak ugyebár. Egyből mentünk is ebédelni, mert mindenki nagyon éhes volt már. A PTE Illyés Gyula Karán volt az étkezésünk megoldva, mit ne mondjak, nem panaszkodhattunk. Nagyon finom reggelit-ebédet-vacsorát kaptunk a 2 nap alatt. Egyetlen hátránya, hogy messze volt az iskolától.
Miután visszaértünk az ebédről kezdtem el gondolkodni, hogy nem láttam sehol sem a volt Sógoruramat, Mátyást. Aztán ahogy ezt realizáltam előttem termett a folyosón :)) Nagyon-nagyon-nagyon örültem neki, hiszen elég régen találkoztunk utoljára! A megnyitó után újra összefutottunk, és mondta, hogy a helytörténet illetve az irodalom szekciókra fog beülni. Megnézte, hogy hányadik leszek a szekcióban, és megígérte, hogy megvárja míg előadom, és csak utána megy át az irodalmasokhoz. Elképesztően örültem neki, hiszen ő is egy biztos pontot tudott adni - meg amúgy is kíváncsi voltam a véleményére.
A szekcióülésről nem szeretnék túl sok mindent mondani. Nagyon jó zsűrink volt, a mezőny is nagyon erős volt, sok tapasztalattal gazdagodtam közben. Ahogy végeztünk elindultunk a szállásra, ami az Egészségügyi Kollégium volt... pont a másik irányban, mint amerre az étkezde. Juhééé :D Szintén nagyon igényes helyünk volt, kulturált kolesz és még meleg víz is volt :)
Eztán elmentünk vacsizni, aztán vissza a suliba, mert szerveztek nekünk programokat. Kérdés sem volt, hogy Matyit fogom meghallgatni, meg amúgy is megegyeztünk, hogy dumázunk utána. Beszámolt a KutDiák tevékenységéről, majd egy kis kerekasztal beszélgetés következett - eléggé vidám hangulatban. Lényegében mi ketten szétszekáltuk egymást, a többiek meg pislogtak, hogy "Jé, ti ismeritek egymást". Eztán Matyi őszinteségi rohama által mindenki megtudta, hogy az unokanővéremnek volt a barátja jóóó hosszú ideig :)
Szóval mi ketten jól elvoltunk, vidámultunk. Az este folyamán egyre többen csatlakoztak a "szeretet körébe", ezáltal egyre több embert ismerhettem meg. Annyira örültem ennek a sok nyitott fiatalnak, akik tényleg az én korosztályom. 10-kor szóltak, hogy az iskolát be kell zárni, el kell mennünk. Matyi ötlete által először italkimérő egységet próbált keresni a társaság, majd mikor realizáltuk, hogy ennyien péntek este sehova sem fogunk beférni, szintén Matty ötlete alapján kerestünk egy Tom Marketet és különböző alkoholtípusokat vásároltunk, ha szabad így fogalmaznom. Matyi vodkát, én sört - jó pár társammal együtt. Aztán kiderült, hogy a város másik felén vagyunk, kicsit gyorsítani kéne, ha még időben vissza akarunk érni a koleszba. Mert hogy végül az lett, hogy Elnök úr intézkedik, hogy adjanak nekünk valami konyhát, ahol még tudjuk folytatni a beszélgetést. Az odavezető úton egész végig Matyival beszéltem, és annyira jól esett, hogy így is - ugye, hogy szakítottak unokanővéremmel - még ugyanúgy tudunk beszélgetni, mint akkor, sőőőőt! Megkaptuk a konyhát a koleszban, felmentünk, lepakoltunk, többen elmentek aludni, hiszen kb. fél 1-kor értünk vissza. Mi még maradtunk lent, beszélgettem a másik szekciós diákokkal, sok közös pontot találtunk, szóval akadt témánk bőven. Közben Matyi folyamatosan kínálgatta nekem a vodkát, hogy "naa, nem mondom el otthon, megérdemled, te". Úgyhogy beadtam a derekam, bevodkáztunk egy picit. Nem voltam részeg, mielőtt bárki félreértené, csak attól a pár kortytól kicsit megeredt a nyelvem :)
Beszéltünk még sokáig, aztán fél 2 körül mi is felmentünk a szobánkba. Én - mivel rossz alvó vagyok - sokára tudtam csak elaludni, annak ellenére, hogy nagyon fáradt voltam, és a sör-vodka kombótól a gyomrom sem volt túl jól, de hát így jár az, aki iszik :D
Ma, szombaton 6.45-kor keltünk. Kértem, hogy ne húzzuk be a sötétítőfüggönyt, és ennek meg is volt a hatása reggel - szemben az ablakkal, gyönyörű szép napfelkeltével indítottunk :))
Felöltözés, összepakolás, indulás a suliba lepakolni, majd reggelizni. Matyival csak utána találkoztam, és rádöbbentem, hogy egyáltalán nem látszik rajta, hogy ivott este... bezzeg rajtunk :D
9-kor kezdődtek a szekcióülések. Én a törin voltam bent, ott volt érdekeltségünk. Lement, indultunk ebédelni. Mire visszaértünk kezdődött az eredményhirdetés. Semmi extra, csak a szokásos :)
A végén elköszöntem Mátyástól, megköszöntem neki mindent, de úgy tényleg mindent, mert azért ő is segítette a felkészülésemet :) Megbeszéltük, hogy mindenképpen tartjuk a kapcsolatot, és nem érhet véget csak amiatt, mert ők már nincsenek beszélőviszonyban.
Hazaérkezés után egyből bevágtam magam az ágyba, és egy 5 órás alvás után voltam csak hajlandó kommunikálni bárkivel is :D
Jelenleg igyekszem megtalálni azokat az embereket, akikkel megismerkedtem, hogy továbbra is tartsuk a kapcsolatot.
Szóval mindösszesen nagyon pozitívan éltem meg az egész konferenciát. Az meg, mint ahogy látszik is ebben a posztban, nagyon örültem, hogy ilyen jó viszonyban tudtam maradni Mátyással. És hogy ő is humorral tele, vicces piszkálódásokkal viszonyult hozzám!
Ennyi lenne ez a kis összegzés a hétvégémről/-nkről. :)
xx H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése