Lelkem tükre valahol mélyen megrepedt, de összeragasztották

A cím első fele leírja a hetem indulását. Összeveszés anyuval, dühroham megint, nem tudok mit kezdeni az idegességgel, ebből következően jön D. Beszélünk, lenyugtat, elfelejtem a bajt. Amióta teljes mértékben tudja a dolgaimat - talán Ő a második ilyen ember T után, aki tényleg mindenről tud - azóta bármit el merek neki mondani. Ha valami rossz szarság rám tör, tuti, hogy Ő az első, akivel beszélek, mert tudom, hogy olyan indokokat és dolgokat fog felhozni, amitől lenyugszom. Ezt néhányszor megcsináltuk már, szóval biztosra tudom mondani.

Szerdára megbeszéltük, hogy elrabol egy kis időre: ebből jött, hogy este találka. Jó, Sugó part, gőzöm nem volt, hogy hova megyünk, vagy mit csinálunk. Autóba be és indulás. Hajósegyenruhában volt, szóval következtettem, hogy vagy most volt, vagy ezután megy dolgozni. Kiderült, hogy estére ment. Az útvonalat nézve közben rájöttem merre tartunk, de nem mertem rákérdezni. Közben természetesen lelkiztünk szanaszét. Mire odaértünk A helyre (és számomra tényleg a nagybetűs HELY), addigra rám zúdította az észérvek első felét. Majd kiszálltunk az autóból, és csak annyit mondtam, hogy... Nem, igazából nem mondtam semmit, mert alig tudtam megszólalni. Ez az idióta kivitt a Duna-part azon részére, ahol a hajókra rakodnak, jó-jó magyarul a kikötőbe, de a hajórakodó jobban hangzik. Sötétedés volt, a híd kivilágítva, pár méterre a folyótól... leírhatatlan. Mindig is álmom-vágyam volt egyszer oda lejutni. És mivel D hajós, bármikor mehet, és ez az idióta levitt! Tényleg mondom, erre nincsenek szavak! És miközben én magamban visítva örültem, Ő olyanokat mondott, hogy majdnem el is bőgtem magam. Aztán mondta, hogy nincs sok ideje, mert 7-kor kezd, és ekkor volt fél 7. Még elmentünk tescoba kaját venni neki, és hazahozott. Amíg jöttünk, megint elmondta, hogy miért jó, hogy én vagyok, meg hogy itt vagyok, és én megint majdnem bőgtem. Úgy búcsúztunk el, hogy azt mondta: "Úgy jöttél ide, hogy másfél hét gyötrelmes gondolatai voltak a fejedben. Amióta ebben az autóban ülsz - kerek 46 perce, mosolyogsz. Na látod, ezért éri meg itt maradni. Mert nem véletlen vagyok olyan ember, aki mosolyt csal az arcodra. Mert fontos vagy nekem!" Nem pontosan idéztem, de kb. ez volt a lényege. Imádom. 

Csütörtökön kezdtem el a 100happydays akciót a tumblr-n. Ha valakit érdekel, itt tudjátok nézni a saját képeimet (meg persze a többit is, amiket tumblizok): varsanyizsofi.tumblr.com. A lényege, hogy 100 napon keresztül, minden nap fel kell rakni egy képet arról, ami boldoggá tett. http://www.100happydays.com/hu/ itt lehet regisztrálni. Szerintem nagyon poénos dolog. Két hashtag kell a képekhez: az egyik a #100happydays, a másik pedig egy általad kitalált hashtag, amivel a te képeid lesznek láthatók, ha rákeresnek. 

Az első képem az egyik rajzórára készített "művem". Radnóti-könyvborító. Sokat dolgoztam vele, még ha ez nem is látszik, de nagyon megérte.

Szervezkedtem is csütörtökön, beszéltem nagyon aranyos-kedves emberekkel, és nagyon vidáman zártam a napot.

Péntek húzósan indult, mert jóval korábban kellett kelnem, mint ahogy szoktam, és ez nem igazán tetszett sem nekem, sem a szervezetemnek. Suliban még jobban eluralkodott rajtam a péntekvan hangulat, szóval remekül használhatatlan voltam. Szokásos Ákos kv után mentem Erikához énekre, aki amúgy unokabátyám volt énektanára és a banda jelenlegi énektanára is (hiszen az egyik gitáros-énekes anyukája:). Megdolgoztatott rendesen, nagyban féltem a gége- és hangszálgyulladásom után, de egyben vagyok! Gyakoroltunk sokat, szóval majd meglátjuk mi lesz belőle.
Amúgy családi estet tartottunk, filmnézés, videojáték, kajakajakaja... :))

Szombaton szintén családi nap volt. Délelőtt ágyban fekvés, mesenézés, ebéd után pedig tervezés. Közben Öcsipók kitalálta, hogy neki kellenek hajók a falára felfestve, úgyhogy nekiálltam keresni képeket, merthogy neki mindenáron jégtörő meg tolóhajó kell. Jégtörőt rajzoltam saját képről, de tolóhajót az istennek nem találtam. Aztán rájöttem, hogy D mutatta, hogy gépen rajzolt képeket, és ott megtaláltam a Linz tolóhajót. Szóval ez lett a végső!

Estére szétszéledt a família, anyu is elment bálozni, én meg egyedül maradtam itthon. Nagyon féltem, bevallom őszintén, mert régóta nem voltam egyedül este, főleg nem a betörés után. Ezen az estén kicsit csalódnom is kellett valakiben, aki egykor sokat jelentett nekem, de úgy látszik mára ez már semmit sem ér. Ennyit erről.

Vasárnap szintén sokáig aludtunk, révén, hogy anyu későn ért haza. Fél 12-kor indulás a mamához és nagycsaládos kisebéd gyanánt halászlevet fogyasztottunk. Ebéd közben már kibújt a szög a zsákból, és már elkezdtünk vitázni a mamával, mint mindig. A többiek ekkor még nem szóltak semmit. Ebéd után, amikor leültünk a nappaliban, persze minden kezdődött elölről, és hallgathattam, ahogy engem szapul a család. És ilyenkor bezzeg csak anya tud kiállni mellettem. Megint én lettem az "elbaszott kölyök", aki "semmit sem fog tanulni az életben", meg aki az "anyján élősködik". Basszus együtt élek anyámmal... költözzek el? :D szívesen megteszem, ha ez a kérés! Szóval megint ugyanaz a vidám vasárnap, mint mindig.

A hét végére megint kicsit repedésnek indult a tükör, de még van, aki rendbe tudja hozni a dolgokat.

xx H.