zuhanórepülés

bármelyik pillanatomban, mikor azt gondolom, hogy igen, most minden másképp lesz, és jóvá alakul a sok rossz, valami jön és keresztbe húzza azt. amikor úgy gondolom, hogy végre megtaláltam azt a személyt, aki mindenben támogat, akkor az élet megmutatja, hogy mégsem. kötődtem hozzá, most is azt teszem. ő is hozzám, tudom, de valami miatt mégis azt kell éreznem, hogy akármikor A komoly témáról beszélünk, vagy beszélnék, már nem érdekli. már nem akar segíteni. oké, nincs ideje, sokat dolgozik, tudom, mondja is. de amikor egy olyan random, érdektelen kérdést teszek fel, hogy nála van-e még a kiskésem (mikor nagyon is jól tudom, hogy nála van), egyből ír, hogy persze. mikor azt írom, hogy éppen szakadékszélen állok - akárhogyan is értelmezze ezt a nép - nem ír. nem jön, hogy segítsen, pedig tud róla. 3-4 hónapja azt mondta, inkább írj nekem, minthogy azokkal a tárgyakkal nézz szembe, és segítek. eleinte mindig leírta, hogy miért ne. kérdezgetett, hogy elterelje a figyelmemet. most nem. valamelyik nap írtam neki, hogy már nem bírom, és csak a hülyeségre tudok gondolni. elolvasta, tudott róla. másnap számonkérően néz rám, hogy ugye nem csináltál hülyeséget?! mikor látja, hogy be van kötögelve a kezem. csak annyit mondtam neki, hogy tudtál róla. nem beszéltünk aznap többet.
és most is, amikor minden zuhan össze körülöttem, még mindig őt tartom a legbiztosabb pontnak, és igenis leírom neki, hogy mindjárt megteszem, még ha tudom, hogy nem is fog visszaírni. és ez már az én bajom. 1,5 hónapja, mikor utoljára normálisan tudtuk beszélni, minden más volt. mentem ki Angliába. hazajöttem, és ez várt. az összeomlás. és most nagyon el vagyok veszve, mert itthon is áll a bál, az egyik legjobb barátomnak hitt ember hazudott nekem heteken keresztül, a másik meg kiutazott Németországba. és én meg itthon vagyok, a kisszobában, és csak gépelek és gépelek. de kinek? és minek? neki. talán. visszaakarom kapni azt a Hajósbátyámat, akit én 7 hónapja megismertem - még ha tudom, hogy ez nem rajta múlik, hanem ezen a szaros munkacentrikus világon. visszaakarom kapni azt az életem, ahol nem kellett aggódnom, hogy mikor jönnek velem szemben, és közlik velem, hogy "te szemét kurva, csak kihasználod úgyis". én nem akarok így és itt élni.

és igen, nézzetek hülyének, hogy azért akadok ki, hogy nem ír vissza. de ki tudja, lehet, hogy az lenne az utolsó beszélgetésem. nem akarok így gondolni rá, de meglehet. nem akarom. hiányzik. hiányzol!

75 kérdés

Éppen nagyon nincs semmi dolgom, úgyhogy a tumblisemberke2 által kapott kérdéssort inkább itt válaszolom meg. :) jóóóó hosszú lesz.

1. Mik azok a dolgok, amik motiválnak? mindenben más. valamiben D, valamiben T, valamiben a saját magam által elérendő célok

2. Milyen telefonod van? Miért ezt választottad? samsung galaxy s advance, és azért mert elromlott az előző, és kellett választani gyors valami újat, aztán ez éppen megtetszett :)

3. Kik azok az emberek, akik az agyadra mennek és miért? azok, akik azt hiszik, hogy anyuci-apuci pénze miatt már ők is bármit megtehetnek. meg a tömegribancok, és ezt szerintem nem kell magyarázni

4. Milyen nyelvet tanulsz és miért pont ezeket? angolt, mert ez volt az egyetlen, amit ált.suliban tanulhattunk, de szeretem :) és olasz, mert ez áll a legközelebb a spanyolhoz, amit valójában szeretnék tanulni, csak a gimiben nem lehet

5. Mi volt a jeled oviban? zászló és napocska

6. Mit gondolsz a prostituáltakról? semmit. de komolyan. nem foglalkoztat a dolog.

7. Hány évesen voltál először koncerten? hát olyan igazin 14 :)

8. Hány évesen voltál először szerelmes? 16

9. Mit gondolsz, hol leszel/tartasz 10 év múlva? Lehetőleg Pesten, diplomásan, munkával és fotózásokkal tele

10. Melyiket választanád: karrier vagy család? család

11. Hány gyereket szeretnél? 1-2. majd attól függ, hol leszek épp, meg persze, hogy kivel :D:)

12. Szereted az állatokat? ühümm, bár van néhány kivétel

13. Szerinted lesz világvége? egyszer mindenki világának vége lesz. amúgy nem hiszek az ilyenekben

14. Van jogsid? Ha nincs, mikor szeretnél? most június-júliusban csinálom a kreszt meg a vezetést

15. Kit szeretsz a világon a legjobban? természetesen anyát, a családomat és a legjobb barátomat

16. Gyűjtesz valamit jelenleg? pénzérméket és karkötőket

17. Facebook vagy tumblr? mindkettő jó valamire. szerintem egyformán használom mindet

18. Milyen ruhában jelennél meg egy állásinterjún? feketenadrág, alacsony éktalpú fekete cipő, blézer és szép blúz :)

19. Van olyan dolog vagy személy, amire/akire büszke vagy? D-re, anyukámra, a fotóimra

20. Van olyan dolog, amit megbántál? van bizony, nem is egy. 

21. Humán vagy reál beállítottságú vagy? szerintem inkább humános

22. Jártál zeneiskolába? nope

23. Játszol valamilyen hangszeren? gitár, cajon

24. Mi az a 10 dolog, amit minden nap megteszel és nem biztos, hogy mindenkire jellemző? reggeli kv - 2dl, 4 kanál cukorral, délutáni alvás, minden este tumblr, zeneszerkesztés, fényképezés, minden egyes nappal tovább rajzolom a városlátképemet, ágyon fekve olvasok-zenét hallgatok és kottázok egyszerre, meghallgatom a híreket a rádióban - de csak a helyit, naplót írok, tervezek - mindent és bármit

25. Hol tartanád álmaid esküvőjét? itthon, a szülővárosomban

26. Ha 1 napig azt tehetnéd, amit szeretnél, mi lenne az? Vele lenni

27. Mi szerettél volna lenni kiskorodban? tanár 

28. Melyik álmod vált valóra? színházban dolgozom, ha nem is rendszeresen, de dolgozom; fotózok - hivatalosan is; megismerhettem D-t, aki azóta a legjobb barátom

29. Milyen zenei műfajokat szeretsz? mindenfélét. pop, alter, rock, R&B

30. Pesszimista vagy optimista vagy? realista

31. Mi a legnagyobb félelmed? hogy elvesztem azokat az embereket, akik fontosak számomra

32. Jelentkeznél egy valóságshow-ba? nincs az a pénz

33. Említs meg 5 embert, aki fontos számodra! anya, mama, papa, Batyi, Öcsi... család, Anna, D és még sokan mások... :)

34. Tél vagy nyár? tééél

35. Vallásos vagy? igen

36. Egyenes vagy göndör a hajad? egyenes

37. Van párod? nincs

38. Szereted a sportot? igen. űzni is, meg nézni is

39. Írj 3 dolgot, amit nem sokan tudnak rólad! Van két idősebb féltesóm, kétszeres keresztanya vagyok, nincs olyan dal, amire ne tudnék első hallásra dobolni egy passzoló ritmust.

40. Melyik országba jutnál el szívesen? Olaszország és Spanyolország

41. 5 jó tulajdonságod? jó hallgatóság vagyok, pontosság, figyelmesség jellemez, szép a szemem - elvileg mások szerint is, gyorsan tudok idegenekkel is kapcsolatot teremteni 

42. 5 rossz tulajdonságod? hisztis, néha önző és irigy, magába forduló, kicsit fiús 

43. Hisztizel, ha meglátsz egy pókot a falon? attól függ mekkora :D

44. Szoktál "bolhából elefántot csinálni"? igen, D rendszerint paranoiásnak hív :D

45. Gondolkodtál már a halálon? igen

46. Mik borítanak ki igazán? a tömegribancok, a visítozó kiscsajok a suliban, a folyosón lévő szerelmespárok gusztustalankodása, ha valaki szánalom-őszinte és nem igazán-őszinte velem

47. Vesztettél már el számodra fontos embert örökre? igen, többet is

48. Mik azok a célok, amiket két éven belül el szeretnél érni? érettségi, egyetem, fotózások, fotósképzés

49. Rossz embernek tartod magad? egy kicsit

50. Milyen a viszonyod a szüleiddel? apámmal semmilyen ugyebár, anyuval meg olyan átlagos

51. Szeretsz iskolába járni? az iskolát szeretem, csak az embereket és a tanulást nem

52. Voltál már tengerparton? Ha igen, melyik országban? Anglia, Görögország

53. Szoktál alkoholt fogyasztani? néha lecsúszik 1-1 sör, tömény csak nagyon-nagyon ritkán

54. Szereted festeni a körmöd? épített műkörmöm van, szóval nem én csinálom, de amúgy igen, tetszetősek

55. Szeretsz koncertekre járni? igen, nagyon jó hangulatok vannak ott

56. Hogy állsz az önbizalommal? van, csak jó mélyre elásva

57. Szoktál csúnyán beszélni? sajnos igen

58. Dolgoztál már? Ha igen, mit? színháztechnikus, koncerten hangosító, irodai asszisztens, promófotózok meg egyéb fotózásokon is dolgoztam már

59. Milyen diáknak tartod magad? olyan átlagosnak

60. A kedvenc színed jellemző rád? fekete, kék - igen, teljes mértékben jellemez :)

61. Mennyire jók a megérzéseid? nincsenek megérzéseim

62. Mennyire vagy házias? főzök, mosok, takarítok :D

63. Melyik a kedvenc idézeted? Ki jut róla eszedbe? "People cry, not because they're weak. It's because they've been strong for too long." És A fiú. 

64. Csalódtál már? Ha igen, hogy lábaltál ki belőle? igen. egyszerűen továbbléptem és megpróbáltam elfeledni

65. Tudsz konfliktusokat kezelni? másokét igen, a sajátjaimat nem

66. Milyen hobbijaid vannak? zene, színház, olvasás

67. Elmész orvoshoz vagy inkább otthon kínlódsz? orvos

68. Van olyan dal, amit megkönnyezel? Ha igen, melyik az? Wonderwall, Bájoló

69. Milyen a memóriád? Mindent megjegyzel, vagy fel kell írnod magadnak a dolgokat? cetlizés és naplózás az életem

70. Mit csinálsz, mikor otthon vagy betegen? filmezek, sorozatozok és gyógyulok

71. Mire gyűjtesz jelenleg? új objektívekre

72. Te vagy a kezdeményező veszekedés után, amikor békülésre kerül sor? az esetek 98%-ban igen

73. Félsz a villámlástól? már nem

74. Mi volt a legszebb, amit mondtak neked eddig? "nem Hugiználak le, ha nem szeretnélek úgy, mintha tényleg a húgom lennél"

75. Milyen zenét hallgattál utoljára? Arctic Monkeys - Knee Socks

ennyi lettem volna mára.

xx H. 

megkérdőjelezendő

El vagyok tűnve megint. Tudom.
Nemrég jöttem haza Angliából. Egy hét, távol a városi szarságoktól, a mocskos pletykáktól, az idegesítő ribancoktól. Igen, leírom, kimondom, mert ez a véleményem. Sajnos, lassan egyre több emberről, és a még sajnosabb, hogy nem alaptalanul. Kicsit besokalltam az olyan néprétegtől - aki amúgy nagyjából az én korosztályom - aki arra mér és alapoz, hogy kinek mennyi a pénze. Nem is az, hogy hogy néz ki, hanem mennyi a pénze. Vagyis hát nem neki, hanem a családjának. Jó, eltértem a témától.
Szóval egy hét Anglia. Gyönyörű táj, gyönyörű part, csodaemberek, csodavárosok, csodaélet. Nagyon megtetszett az egész. Még ha maga London nem is - pedig ez volt a fő attrakció - Dél-Anglia a maga kis aranyos városkáival nagyon. Meg Belgium is. Na, hát az is egy csoda. 927 képpel jöttem haza április 5-én. A képek azóta is szerkesztődnek, de valahogy sosem jutok a végére :D de azért íme néhány közülük:

Az áprilisom szinte a katasztrófával egyenlő. Kedden majd Éneklő Ifjúság, szerdás Bélás-nap: fotózás-szervezés, utána szünet, de mégsem, mert fotózók, meg család is jön, utána héten szerdától suli, de mégsem, mert Zenedélután, próbák meg technika meg egyebek, azon a hétvégén még egy színház is beficcen, ja meg még egy fotózás, utána szerdán ballagás, aztán érettségi szünet, meg osztálykirándulás, de közben készüljek is, mert május 31-én nyelvvizsgázok, mindemellett még lesz egy másik fotózásom is, sőt kettő is, meg lesz egy elvileg (!), ahol engem is fotóznak. Aztán a fotókat még megszerkeszteni sem lesz kevés idő, de emellett még ott lesz már az év vége is, amit nagyon meg kéne hajtani. Júniustól kresz, júliusban vezetés, augusztusban olasz tanfolyam, meg talán egy kis Siófok, meg dolgozni is kéne, meg elviekben nyáron is lesznek fotózásaim. Aztán legyen még időm a családra, eljárni futni meg kondiba, lejutni Falura....

Ha ezt a néhány hónapot túlélem, akkor egy atomtámadást is. Csak tartanánk már a végénél. 

Majd lesz egy kicsit off-topic is, nem csak a mindennapjaimról. 

Addig meg vigyázzatok magatokra :)

xx. H. 

// ha valaki letölti a képemet, hát essen egészségére, de ha fel is rakja más honlapra, ha a nevemet nem is, de a blogcímet legyek oly' kedves odaírni, mert nem szeretnék jogvitába folyni. köszönöm!:) //

nem értem

Nem értem a lelkét, 

az életfelfogását és az életszemléletét.

Nem fogom megérteni,

soha-soha azt, ami őt annyira élteti.

A játszadozás, az átverés,

a kétértelmű mondatok, a szemétkedés.

Miért jó ez neked, mondd?

Te sem tudod. 

Vagyis tudod, csak nem vallod be magadnak sem.

De én látom. Ha szeretnéd, ha nem.

Sértve vagy, meg bántva, egyből mikor kimondom az igazat,

De tudom, úgysem vallod ezt be saját magadnak.

Bármi baj van meghallgatnálak,

de nem engeded, hogy megtaláljalak.

Gondolataidban legfeljebb elveszel, 

embereket magadhoz ritkán engedsz közel,

pedig megértenélek. Vagyis erősen próbálkoznék,

de nem engeded, mert én egyre csak többet akarnék. 

Te nem így érzel. 

Ezzel meg én nem tehetek semmit.

Bár azt igazán elfogadhatnád, hogy lenne, aki segít.

Tudom, neked semmi bajod, mit érdekel engem a te életed -

úgysem ismerlek. Mert te senkinek nem engeded.

Mára már csak annyit kérek, hidd el: még mindig szeretlek! 

Nem túl szép, meg nem túl jó, de az enyém.

Megint elkezdődött a tavasz, a kétértelmű mondatok időszaka. Amik csak mindig nekem kétértelműek. Mert ha számon kérem rajtad, csak annyit mondasz, hogy "te is tudod, hogy kurvára nem így gondoltam." Ezzel te is bevallod, hogy kétértelmű mondatokat írsz, és úgy is viselkedsz. Már ne is haragudj, de miért jó ez neked? Kétértelmű mondatok... ahogy SimonMárton is megírta: "Ha rosszul érted félre, az egész nem jelent semmit."
Na én veled kapcsolatban ugyanígy érzek. Mondasz valamit, amit lehet így is, meg úgy is érteni. Én értem így, te meg pont úgy. Csak én ilyenkor honnan találjam ki, hogy esetleg a két gondolatmenetünk egyezik vagy é-sem. Ha én valahogy értem, és utána úgy reagálok rá, akkor én vagyok az, aki rosszul érti félre, és akkor már tényleg nem jelent semmit. Csak tudnám, hogy mégiscsak te hogy érzel és gondolkodsz. Akármennyire is azt vallod magadról, hogy "jobban preferálom a kegyetlen igazságot, mint a kegyes hazugságot" -és ezt néhányszor meg is tapasztaltam nálad- akkor is... mondd már ki, mit érzel. Én kimondtam, szeretlek. A sok szemétség ellenére is, amiket tettél - sz.e.r.e.t.l.e.k.
Te nem. Tudom. De akkor is, valaminek kell lennie. Csak mondd ki. Ha az, hogy utálsz - hát mondd már a szemembe. Max. bőgnek egy évet utána, de legalább helyre tudnám rakni a férfilogikádat.
Nem kell úgy kezelni, mint egy óvodást. Itt vagyunk 17 évesen, és már az a fő gondunk, hogy nem merjük egymás szemébe mondani, amit gondolunk róla. Mondd a szemembe, hogy szerinted idegesítő és akaszkodó kis hisztis kölök vagyok. Akkor én meg azt mondom neked, hogy nagyképű, bunkó, néha kétszínű köcsög. Csak egyszer látnék már a fejedbe. És látnám, hogy egy-egy gondolatmenetet hogyan raksz össze - sokat segítene.

Magánember vs közember

Katona József: Bánk bán. Kötelező olvasmány - már rosszul indul. Borzasztó nyelvezet, ez megöli azt, az meg amazt, emeznek meg lelkiismeret furdalása van. Számomra tipikusan a what the hell? kérdést veti fel. Elolvastam, átszenvedtem magam rajta. Révén, hogy ezt a könyvet eleve nem akartam elolvasni, nem is értettem meg belőle sok mindent. De a címben lévő szembenállást sikerült felfedeznem. Ma volt az első magyaróránk, amin ezt a művet vettük. A tanárnő megerősített abban, hogy ez a fejemben létező szembenállás valóban megjelenik a műben. Aztán továbbgondolván ezt, rájöttem, hogy nem csak a műben, hanem az életemben is. 

Magánemberként vagyok, aki vagyok - írom a kis blogomat, szanaszét twitterezem magam, olvasok, zenét hallgatok, fotózok, vannak érzéseim, amiket valahogyan kezelek.

"Közemberként" a diákönkormányzati kultúrfelelős, osztálytitkár, gazdasági felelős vagyok, emellett még stúdiós/színházi munkatárs is. És itt már nem lehetnek érzéseim. Ezek már felelősséggel járó "posztok" - legalábbis szerintem. 

Magánemberként történtek olyan dolgok velem, amik meghatározzák egyes emberekhez való viszonyomat. Összevesztünk vagy esetleg más egyéb sérelem miatt. Sajnos sikerült több helyen is belefutnom olyanba, ahol szemben áll a két "ember". Közemberként nem szabad kimutatnom az érzéseimet azok az emberek iránt, akikkel magánemberként nem állok jó viszonyban. Ahhoz, hogy sikeres legyek, és sikeresen túl is éljek (bár nem erről kéne szólnia), félre kell tennem a sérelmeket, és az adott feladatra koncentrálni.

Sajnos adódott egyből egy ilyen helyzet. Vasárnap Holt Költők Társasága előadás. D annyit tud, hogy van egy fiú a színházi társulatból, akivel mára már nagyon elfajult a helyzetünk - eléggé rossz irányba. Nem mondtam meg neki, hogy kiről van szó. Lebeszéltem vele, hogy ne kelljen a színpad közelébe mennem, mert jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy kibírjam. D ezt tudja, ezért is egyezett bele. Bár tudom, hogy fejmosást kapok majd, hogy ezt így nem lehet csinálni, nem menekülhetek állandóan.

Félre kell raknom a sérelmeket azért, hogy sikeres legyek! Most ez a cél! 

xx H.

Lelkem tükre valahol mélyen megrepedt, de összeragasztották

A cím első fele leírja a hetem indulását. Összeveszés anyuval, dühroham megint, nem tudok mit kezdeni az idegességgel, ebből következően jön D. Beszélünk, lenyugtat, elfelejtem a bajt. Amióta teljes mértékben tudja a dolgaimat - talán Ő a második ilyen ember T után, aki tényleg mindenről tud - azóta bármit el merek neki mondani. Ha valami rossz szarság rám tör, tuti, hogy Ő az első, akivel beszélek, mert tudom, hogy olyan indokokat és dolgokat fog felhozni, amitől lenyugszom. Ezt néhányszor megcsináltuk már, szóval biztosra tudom mondani.

Szerdára megbeszéltük, hogy elrabol egy kis időre: ebből jött, hogy este találka. Jó, Sugó part, gőzöm nem volt, hogy hova megyünk, vagy mit csinálunk. Autóba be és indulás. Hajósegyenruhában volt, szóval következtettem, hogy vagy most volt, vagy ezután megy dolgozni. Kiderült, hogy estére ment. Az útvonalat nézve közben rájöttem merre tartunk, de nem mertem rákérdezni. Közben természetesen lelkiztünk szanaszét. Mire odaértünk A helyre (és számomra tényleg a nagybetűs HELY), addigra rám zúdította az észérvek első felét. Majd kiszálltunk az autóból, és csak annyit mondtam, hogy... Nem, igazából nem mondtam semmit, mert alig tudtam megszólalni. Ez az idióta kivitt a Duna-part azon részére, ahol a hajókra rakodnak, jó-jó magyarul a kikötőbe, de a hajórakodó jobban hangzik. Sötétedés volt, a híd kivilágítva, pár méterre a folyótól... leírhatatlan. Mindig is álmom-vágyam volt egyszer oda lejutni. És mivel D hajós, bármikor mehet, és ez az idióta levitt! Tényleg mondom, erre nincsenek szavak! És miközben én magamban visítva örültem, Ő olyanokat mondott, hogy majdnem el is bőgtem magam. Aztán mondta, hogy nincs sok ideje, mert 7-kor kezd, és ekkor volt fél 7. Még elmentünk tescoba kaját venni neki, és hazahozott. Amíg jöttünk, megint elmondta, hogy miért jó, hogy én vagyok, meg hogy itt vagyok, és én megint majdnem bőgtem. Úgy búcsúztunk el, hogy azt mondta: "Úgy jöttél ide, hogy másfél hét gyötrelmes gondolatai voltak a fejedben. Amióta ebben az autóban ülsz - kerek 46 perce, mosolyogsz. Na látod, ezért éri meg itt maradni. Mert nem véletlen vagyok olyan ember, aki mosolyt csal az arcodra. Mert fontos vagy nekem!" Nem pontosan idéztem, de kb. ez volt a lényege. Imádom. 

Csütörtökön kezdtem el a 100happydays akciót a tumblr-n. Ha valakit érdekel, itt tudjátok nézni a saját képeimet (meg persze a többit is, amiket tumblizok): varsanyizsofi.tumblr.com. A lényege, hogy 100 napon keresztül, minden nap fel kell rakni egy képet arról, ami boldoggá tett. http://www.100happydays.com/hu/ itt lehet regisztrálni. Szerintem nagyon poénos dolog. Két hashtag kell a képekhez: az egyik a #100happydays, a másik pedig egy általad kitalált hashtag, amivel a te képeid lesznek láthatók, ha rákeresnek. 

Az első képem az egyik rajzórára készített "művem". Radnóti-könyvborító. Sokat dolgoztam vele, még ha ez nem is látszik, de nagyon megérte.

Szervezkedtem is csütörtökön, beszéltem nagyon aranyos-kedves emberekkel, és nagyon vidáman zártam a napot.

Péntek húzósan indult, mert jóval korábban kellett kelnem, mint ahogy szoktam, és ez nem igazán tetszett sem nekem, sem a szervezetemnek. Suliban még jobban eluralkodott rajtam a péntekvan hangulat, szóval remekül használhatatlan voltam. Szokásos Ákos kv után mentem Erikához énekre, aki amúgy unokabátyám volt énektanára és a banda jelenlegi énektanára is (hiszen az egyik gitáros-énekes anyukája:). Megdolgoztatott rendesen, nagyban féltem a gége- és hangszálgyulladásom után, de egyben vagyok! Gyakoroltunk sokat, szóval majd meglátjuk mi lesz belőle.
Amúgy családi estet tartottunk, filmnézés, videojáték, kajakajakaja... :))

Szombaton szintén családi nap volt. Délelőtt ágyban fekvés, mesenézés, ebéd után pedig tervezés. Közben Öcsipók kitalálta, hogy neki kellenek hajók a falára felfestve, úgyhogy nekiálltam keresni képeket, merthogy neki mindenáron jégtörő meg tolóhajó kell. Jégtörőt rajzoltam saját képről, de tolóhajót az istennek nem találtam. Aztán rájöttem, hogy D mutatta, hogy gépen rajzolt képeket, és ott megtaláltam a Linz tolóhajót. Szóval ez lett a végső!

Estére szétszéledt a família, anyu is elment bálozni, én meg egyedül maradtam itthon. Nagyon féltem, bevallom őszintén, mert régóta nem voltam egyedül este, főleg nem a betörés után. Ezen az estén kicsit csalódnom is kellett valakiben, aki egykor sokat jelentett nekem, de úgy látszik mára ez már semmit sem ér. Ennyit erről.

Vasárnap szintén sokáig aludtunk, révén, hogy anyu későn ért haza. Fél 12-kor indulás a mamához és nagycsaládos kisebéd gyanánt halászlevet fogyasztottunk. Ebéd közben már kibújt a szög a zsákból, és már elkezdtünk vitázni a mamával, mint mindig. A többiek ekkor még nem szóltak semmit. Ebéd után, amikor leültünk a nappaliban, persze minden kezdődött elölről, és hallgathattam, ahogy engem szapul a család. És ilyenkor bezzeg csak anya tud kiállni mellettem. Megint én lettem az "elbaszott kölyök", aki "semmit sem fog tanulni az életben", meg aki az "anyján élősködik". Basszus együtt élek anyámmal... költözzek el? :D szívesen megteszem, ha ez a kérés! Szóval megint ugyanaz a vidám vasárnap, mint mindig.

A hét végére megint kicsit repedésnek indult a tükör, de még van, aki rendbe tudja hozni a dolgokat.

xx H.

XIV. TUDOK Humán- és Társadalomismereti Tematikus Konferencia

TUDOK-oztam. Sok munkám van/volt benne. Kicsit igazságtalannak érzem a döntést, de szerintem minden olyan ember így van ezzel, aki nem jutott tovább az országos döntőbe. Most kicsit így szar érzés, mert tényleg nem keveset dolgoztam vele, és úgy éreztem, hogy meghozza a munka a gyümölcsét. Ehelyett készülhetek a szintén KutDiákos rendezésű esszépályázatra. Kb. 1 hónapom van rá, hogy olyan 10-20 oldalas tudományos esszét írjak úgy, hogy az megállja a helyét az elbíráláson. Na de nem erről akarok írni, hanem magáról az elmúlt két napról, mert attól függetlenül, hogy nem lettem döntős, nagyon sok olyan élményben részesültem, amit máshonnan nem kaptam volna meg.

Február 14-én indultunk. Előtte izgulás, elalvás, kapkodás, pánik. 11.45-re be a suliba, aztán húzzunk bele. Félelmetesen gyorsan értünk Szekszárdra... :D Be a Garayba, regisztráció, kitűző, emléklap. Felmentünk az emeletre, mert a ruhákat is ott tudtuk csak lepakolni, meg az előadótermek is ott voltak ugyebár. Egyből mentünk is ebédelni, mert mindenki nagyon éhes volt már. A PTE Illyés Gyula Karán volt az étkezésünk megoldva, mit ne mondjak, nem panaszkodhattunk. Nagyon finom reggelit-ebédet-vacsorát kaptunk a 2 nap alatt. Egyetlen hátránya, hogy messze volt az iskolától.
Miután visszaértünk az ebédről kezdtem el gondolkodni, hogy nem láttam sehol sem a volt Sógoruramat, Mátyást. Aztán ahogy ezt realizáltam előttem termett a folyosón :)) Nagyon-nagyon-nagyon örültem neki, hiszen elég régen találkoztunk utoljára! A megnyitó után újra összefutottunk, és mondta, hogy a helytörténet illetve az irodalom szekciókra fog beülni. Megnézte, hogy hányadik leszek a szekcióban, és megígérte, hogy megvárja míg előadom, és csak utána megy át az irodalmasokhoz. Elképesztően örültem neki, hiszen ő is egy biztos pontot tudott adni - meg amúgy is kíváncsi voltam a véleményére.
A szekcióülésről nem szeretnék túl sok mindent mondani. Nagyon jó zsűrink volt, a mezőny is nagyon erős volt, sok tapasztalattal gazdagodtam közben. Ahogy végeztünk elindultunk a szállásra, ami az Egészségügyi Kollégium volt... pont a másik irányban, mint amerre az étkezde. Juhééé :D Szintén nagyon igényes helyünk volt, kulturált kolesz és még meleg víz is volt :)
Eztán elmentünk vacsizni, aztán vissza a suliba, mert szerveztek nekünk programokat. Kérdés sem volt, hogy Matyit fogom meghallgatni, meg amúgy is megegyeztünk, hogy dumázunk utána. Beszámolt a KutDiák tevékenységéről, majd egy kis kerekasztal beszélgetés következett - eléggé vidám hangulatban. Lényegében mi ketten szétszekáltuk egymást, a többiek meg pislogtak, hogy "Jé, ti ismeritek egymást". Eztán Matyi őszinteségi rohama által mindenki megtudta, hogy az unokanővéremnek volt a barátja jóóó hosszú ideig :)
Szóval mi ketten jól elvoltunk, vidámultunk. Az este folyamán egyre többen csatlakoztak a "szeretet körébe", ezáltal egyre több embert ismerhettem meg. Annyira örültem ennek a sok nyitott fiatalnak, akik tényleg az én korosztályom. 10-kor szóltak, hogy az iskolát be kell zárni, el kell mennünk. Matyi ötlete által először italkimérő egységet próbált keresni a társaság, majd mikor realizáltuk, hogy ennyien péntek este sehova sem fogunk beférni, szintén Matty ötlete alapján kerestünk egy Tom Marketet és különböző alkoholtípusokat vásároltunk, ha szabad így fogalmaznom. Matyi vodkát, én sört - jó pár társammal együtt. Aztán kiderült, hogy a város másik felén vagyunk, kicsit gyorsítani kéne, ha még időben vissza akarunk érni a koleszba. Mert hogy végül az lett, hogy Elnök úr intézkedik, hogy adjanak nekünk valami konyhát, ahol még tudjuk folytatni a beszélgetést. Az odavezető úton egész végig Matyival beszéltem, és annyira jól esett, hogy így is - ugye, hogy szakítottak unokanővéremmel - még ugyanúgy tudunk beszélgetni, mint akkor, sőőőőt! Megkaptuk a konyhát a koleszban, felmentünk, lepakoltunk, többen elmentek aludni, hiszen kb. fél 1-kor értünk vissza. Mi még maradtunk lent, beszélgettem a másik szekciós diákokkal, sok közös pontot találtunk, szóval akadt témánk bőven. Közben Matyi folyamatosan kínálgatta nekem a vodkát, hogy "naa, nem mondom el otthon, megérdemled, te". Úgyhogy beadtam a derekam, bevodkáztunk egy picit. Nem voltam részeg, mielőtt bárki félreértené, csak attól a pár kortytól kicsit megeredt a nyelvem :)
Beszéltünk még sokáig, aztán fél 2 körül mi is felmentünk a szobánkba. Én - mivel rossz alvó vagyok - sokára tudtam csak elaludni, annak ellenére, hogy nagyon fáradt voltam, és a sör-vodka kombótól a gyomrom sem volt túl jól, de hát így jár az, aki iszik :D

Ma, szombaton 6.45-kor keltünk. Kértem, hogy ne húzzuk be a sötétítőfüggönyt, és ennek meg is volt a hatása reggel - szemben az ablakkal, gyönyörű szép napfelkeltével indítottunk :))
Felöltözés, összepakolás, indulás a suliba lepakolni, majd reggelizni. Matyival csak utána találkoztam, és rádöbbentem, hogy egyáltalán nem látszik rajta, hogy ivott este... bezzeg rajtunk :D
9-kor kezdődtek a szekcióülések. Én a törin voltam bent, ott volt érdekeltségünk. Lement, indultunk ebédelni. Mire visszaértünk kezdődött az eredményhirdetés. Semmi extra, csak a szokásos :)
A végén elköszöntem Mátyástól, megköszöntem neki mindent, de úgy tényleg mindent, mert azért ő is segítette a felkészülésemet :) Megbeszéltük, hogy mindenképpen tartjuk a kapcsolatot, és nem érhet véget csak amiatt, mert ők már nincsenek beszélőviszonyban.

Hazaérkezés után egyből bevágtam magam az ágyba, és egy 5 órás alvás után voltam csak hajlandó kommunikálni bárkivel is :D
Jelenleg igyekszem megtalálni azokat az embereket, akikkel megismerkedtem, hogy továbbra is tartsuk a kapcsolatot.

Szóval mindösszesen nagyon pozitívan éltem meg az egész konferenciát. Az meg, mint ahogy látszik is ebben a posztban, nagyon örültem, hogy ilyen jó viszonyban tudtam maradni Mátyással. És hogy ő is humorral tele, vicces piszkálódásokkal viszonyult hozzám!
Ennyi lenne ez a kis összegzés a hétvégémről/-nkről. :)

xx H.