A kulisszák mögött

Miklós Tibor emlékest.
2013.11.29.
Bajai Városi Színház.
kb. 2 x 45 perc

15.00: Főpróba kellős közepén, rendezői bal oldalról sikerült beesnem, hál'Istennek az oldalajtón, úgyhogy viszonylag feltűnésmentesen sikerült felsietnem a vezérlőbe, ahol PD és TB várt. Mármint TB nem, csak PD, de hogy na... ő is ott volt :D Durva egy próba volt, nézve, hogy az egyik énekesnő nem tudott jönni -> műsorváltozás, ezenkívül PD beteg, szarul van, nem tudunk mit csinálni. Nagy nehezen megszületett a végső fény- és hangtech, úgyhogy mehet a készülődés.

17.15: nemsokára kezdés, a műszak lassan éhen hal, irány a Belvárosi, hozzunk pizzát, mielőtt kimúlunk. Futás, időben beesés, juhééé.

17.35: az embereket elkezdik beengedni, én egyedül ülök a vezérlőben, közben megjött a kamerás, de TB-PD sehol. Telefon le. 5 perc múlva telefon fel - nem tudják hol vannak. Pár perc múlva megint telefon le, és ez ment egy darabig. Aztán megjött PD, de a hanghoz ugye TB kellett volna, 5 perc múlva ő is megérkezett BB-vel az oldalán, úgyhogy 4-en ültünk már fent - ebből ketten dolgoztak is :)

18.10 körül kezdtünk, úgy, hogy PD már túl volt egy körön, és egyre szarabbul festett. Nagyon jó volt az első rész. Megsirattunk néhány dalt, volt amin sírva nevettünk, összességében élvezetes volt. Főleg 3 ilyen őrülttel az oldalamon :)

19.05. Első rész vége. Mentem le a backstage-be, megpróbáltam hasznossá tenni magam, pakolásztunk, nyugtattunk, "gyógyítottunk", A, L és B társaságában beszélgettünk :)

19.40: indul a második rész. Nem sokkal izgalmasabb a backstage-élet, max. annyival, hogy fel-le járkálnak a szereplők, random dolgokat csinálnak (jobb esetben nem veled :D), énekelnek, izgulnak, vidámulnak, vagy éppen csak felcsesznek. Voltak érdekes történések, DN-t nem tudom, hogy fogom kezelni színházon belül, továbbra sem lettünk puszipajtások (fúúj). Érdekes volt mindenesetre.

20.30 körül valamikor vége lett a dolognak. Mentem fel vissza a vezérlőbe megnézni mi van a Főnökúrral, hát nem lett jobban, sőőt... Elkezdtünk bontani, kábeltekerés, lepakolás, drapériatekerés.

Picivel később kezdtem érezni, hogy valami nem oké, el is indultam felfelé a vezérlőbe, mert láttam, hogy PD meg Néni fent vannak. Alig hogy felértem szívgörcs, szúrás, mindenfaszom, leültem, rögtön jött PD, hogy mi van, leordított BB-nek, hogy gyorsan induljon fel, mert baj van. Annyira durva, minden pillanat még mindig a fejemben van, és csak ezekre gondolok. BB fent, közli, hogy nem szívinfarktus (még jó, hallod-e!), pulzus, ivás, fekvés stb. Kórház vagy haza? Haza. BB még ellátott jó tanácsokkal engem, és PD-t is, aztán irány a home! Elbúcsúztunk (Csibeee:)), meg ilyenek.
Itthon nem várt nagy fogadtatás, anyám egyáltalán nem vette komolyan, hogy megint szarakodik a szívem, sőt igazából oda sem figyelt, amikor beszéltem hozzá. Mindegy, fogtam magam és lefeküdtem aludni. Borzasztó volt, egész végig az este járt a fejemben, mi van, ha nincs PD vagy BB, bármi kisülhetett volna. Félelmetes volt.

Röviden-tömören így zajlott a tegnapi előadás az én/mi szemszögünkből. Sooo interesting, isn't it? :)
(amúgy elnézést a monogramokért, de tényleg nem szeretnék neveket írni:)
xx H.

kezdődik :)

Ma reggel 6.35-kor arra kelni, hogy úgy fúj a szél kint, hogy bent is érzed, kicsit félelmetes volt. Az első hidegben készülődés, előkerült a csimma', amit hál'Istennek nem nőttem ki, felülre pulcsi, vastag kabát, meleg körsál - imádom ezt a kombinációt <3
Lefelé a lépcsőn már láttam, hogy valami szállingózik, aztán mikor leértem, realizáltam, hogy nem, nem hallucinálok: tényleg esik a hó :))
Vidáman battyogtam a suliba, ahol 20-ból 21 ember mondta, hogy hülye vagyok :D úgy örültem a havazásnak, mint még soha. Bár kicsit fura, szinte minden dologhoz T-t tudnám kötni. Általában mikor először esett a hó egy évben, mindig vele voltam - mindig így jött ki, de sosem bántam. Ma reggel igaz, hogy Öcsivel meg P-vel indítottam, de akkor sem az igazi. Hiányzik. És egyre közelebb kerülünk az 1 évhez...
Visszakanyarodva a sulihoz, egész nap az ablakokon át pislogtam, hogy "tényleg esik a hó, emberek"! Valahol belül elfogott egy nagyon jó érzés, amit nem tudok leírni. Egyet tudok, ha ilyen érzésem van, valami mindig történik. És legtöbbször ez jó dolog! :)

Most pedig itthon, a melegben, almás-fahéjas gyertyát égetve tanulok, és közben forrócsokit iszom. Szeretlek, Tél! Szeretlek, Havazás!

Eljött az én időm!

Szalagavató, színház, hittanos csapatunk

Szalagavató utáni hazaérkezésem első mondata: végre vége ennek a szarnak!
Nem tudom hol kezdjem, mert már 2 hónapja meg a "próba". Maradjunk ennél a hétnél.

Csütörtök: suliban kikunyiztam, hogy én is - mint technikus - elmehessek utolsó óráról. Szóval ötödik óra után anyakaja, és 1-kor színház. Davost szeretgettem, majd Dorináékkal tűztük fel a számokat a függönyre. Késésben voltunk a próbát illetőleg, illetve a műsoron belül is még mindig mentek a változtatások. Szegény HP-t sajnáltam a legjobban, mikor közölték vele, hogy akkor péntekre csináld újra a diasort, mert nekik nem tetszik. Mintha nem lenne elég bajunk így is. Tartottuk egymásban a lelket, ő elvolt azon, hogy engem szétvet az idegbaj, én meg már nem tudtam néha mit kezdeni a helyzetekkel és csak nevettem a saját magam hülyeségén. Próba végén a műszak úgy le lett cseszve, mint még soha, mert a hangszereket nem tudták/tudtuk felkábelezni, szóval nem szólt kifele semmi. Mindegy. Ezen a napon 7-ig voltam bent. Hazaértem, aludtam, pont.

Péntek: Szalagavató. Fél nyolcra mentem be, összekapartuk a technikát, meglett minden, fél kilenctől próba - csapó 1. Lement, megnéztük időre, stimt, 20 perc múlva főpróba. Minden rendben, fél 12-kor mindenki irány haza ebédelni, átöltözni stb. Én kettőre lettem műszakba visszarendelve, ott is voltam, pakoltam, rendeztem, jó volt. 3/4 négytől gyors beéneklés, hangpróba, függöny be, embereket beengedése, izgulás. Öt után pár perccel a függöny elgördül, és kezdődik a műsor. Semmi baki, semmi elcsesződés részünkről, minden stimtre ment, hál'Istennek. Végzősök táncát már a vezérlőből néztem Dórikával. Énekeltünk, táncikáltunk, elvoltunk. Aztán mikor minden elcsendesedett, kezdődhetett a mi nagymunkánk. Mindent kipucolni a színpadról, mert másnap már más előadás van. Kábelt tekertem (:D), segítettem ahol tudtam, így telt az este.
És most jöhet a külön rész: egyetlen emberről. Davos. Nem lehet definiálni Őt. Az elmúlt 2-3 hétben annyi mindent tett értem, mint még ember soha. Egymásban tartottuk a lelket színházon belül, sütit vittem neki, amit tegnap este meg is evett fent. Lelkiztünk együtt nem keveset. Szituáció 1: vezérlőben ülünk ketten, egyet kérdezett: a meló vagy a társaság miatt csinálnád? Akkor azt mondtam neki, hogy a meló, de ő már tudta, hogy nem mondok igazat. Szituáció 2: egy fél órával később pakolunk ki az autójába, szintén ketten vagyunk az udvaron. Ő ennyit mond: tudom, hogy a társaság fontosabb neked, látom rajtad, és hidd el, meg fogod találni a helyed, akkor is, ha most nem ezt érzed. Addig a pontig bírtam. Olyan sírtam a vállán, mint még soha ember előtt. Nem szeretek mások előtt sírni. Nem szeretem, hogy látják, milyen gyenge is vagyok valójában. De Davos... ő más. Elképesztően megszerettem. Az elmúlt két napban, ha látta rajtam, hogy nem oké valami, odajött és szó nélkül megölelt. Én ugyanígy vele. Szituáció 3: még pakolásnál kimentem az előtérbe, ő is ott állt. Látta, hogy nem minden stimmelt nálam. Megölelt, és megkérdezte úgy, hogy más ne hallja, hogy mi a baj. Mondtam, hogy semmi. Erre ő: na, de tényleg, mi. a. baj. Akkor már pityeregtem. Az egyik zene, amire a végzősök táncoltak, T temetésén szólt. Elmondtam neki, még szorosabban ölelt, pont úgy, ahogy T szokta régen, kaptam puszit, és mondta, hogy nem bömbizünk, majd ha elmentek a többiek. És így is lett, kilelkiztük magunkat. Aztán jötten Annáék, és úúúúúúú, nagyon hiányzott már! Imádlak, Annadrága! <3
Davossal úgy búcsúztunk el a színházban, hogy ennyit mondott: bármi van, számomat tudod, facebook-on elérsz, én itt leszek... mindig! Aztán hazahozott :) Szeretem!

Szombat: végre sikerült pihennem. 1-re mentünk anyuval a plébániára, mert hittanos-családi kajánk volt. Őszinte leszek, egy ilyen hét után az életkedvem minimális volt, de megígértem, hogy megyek. 46-an voltunk összesen :) Sok gyerek, felnőttek, ismerősök.
Kovács-családot nagyon megszerettem, E-vel az élen :) hatalmas figura, beszélgettünk meg nevettünk sokat, az egyik kisöccse, D szintén nagyon imádnivaló :)
Halászlé volt az ebéd, amihez nem maradhatott el a finom vörösbor. Én Cabernet Sauvignont ittam, ami nagyon finom volt :) Koccintgattunk, halléztünk, besütiztünk, aztán kimentünk focizni az udvarra. Benne voltunk nagyban a játékban, mikor megláttam RM-t. Bent visítva rohantam hozzá, és úúúúgy megszeretgettem :) nagyon régen láttam, és már hiányzott az idióta barom feje.

És most már itthon ülök a melegben, a szilvás Nesteámmal, és Danisógival meg Unokanővérkével töltöm az estét :)


xx H.

Szalagavató és újraindult "párzási időszak"

Nem tudom melyikkel kezdjem, mert mindkettő ugyanúgy felcsesz. Legyen úgy ahogy a címben is.

Szalagavató. Mi szervezzük az egész műsorát, szóval nem kis felelősség az egész. De a sok hülye megint nem hallgatott rám (nem egóból!!!), és nem kezdtük el szervezni a nyáron, hanem most így két hónap alatt kell(ett) rittyenteni valamit. Meg is látszik, jövő héten pénteken full-liveban megy az egész, és úgy szar ahogy van. Nem tudom, hogy a színház vezetője is hogy lektorálta le ezt a fost, de igazán kíváncsi lennék rá. Davossal megegyeztünk, hogy ez nem szalagavató, ez temetés csesszus. Szóval inkább nem fűzök hozzá mást. Ma volt az első közös próba, és hát OMG. Mindegy, én csak zenész vagyok, szarni bele, de akkor is... ehhez én senki nevében nem adnám a nevem.
Hál'Istennek velem van Davos, akit egyre jobban megszeretek, és tartja bennem a lelket, és magyaráz mindig hogy nem kell a para, meg vicceket mond, amin sírva nevetek, úgyhogy örülök neki és annak, hogy vele dolgozhatok! :))

A másik kedvencem, jön a hideg, jön a téél, és mindenki egyre jobban szereti egymást, illetve egyre jobban szereti másoknak is kimutatni, hogy ők mennyire atomboldogok. Csak ez általában senkit, de SENKIT nem érdekel. Hányok már attól, hogy azt kelljen néznem minden szünetben, hogy eszik egymást, meg húúúú de love van, meg kurvára imádjuk egymást, és nesze neked, legyél féltékeny, mert neked ilyen soha nem lesz, hahaha. Ja, hahaha, tényleg. Jó persze kicsit bennem van, hogy rohadj meg, még neked is összejött, de alapjában véve szerintem - és ha véletlen elejtek egy megjegyzést, akkor egyből szerinted sincs - senkinek semmi köze a magánéletedhez, szóval értékelném, ha nem premier plánban kéne néznem, hogy dugtok a folyosón. Akinek nem inge, ne, de a többiek igen!

Elnézést a szókimondásomért, de most fel vagyok cseszve!

csók
xx H.

A hatodikos kisfiú története

Muszáj megosztanom a mai nap legmeghatározóbb történetét. Elmondhatatlan volt az egész, majdnem elsírtam magam. Ma a suliban nyílt nap volt a hatodikosoknak. Jöttek is szép számmal, szülőkkel, tesókkal, rokonokkal. Mindegyikük kapott egy kis cetlit, rajta az óralistájukkal, ahova kell menniük.
Ötödik óra előtt kint álltam a büfénél (hol máshol?), amikor is láttam, hogy egy kisfiú és a nagypapája nagyon keresnek valamit/kit a termünknél. Pont beszélgettem az egyik osztálytársammal, mikor a kisfiú odajött, hogy ő tényleg nem szeretne zavarni, és hogy ne haragudjak, de nincs ráírva a papírjukra, hogy melyik teremben lesz az óra, csak hogy Snével lesz matekjuk, de a többiek otthagyták őket, és nem tudják merre induljanak. Mondtam, hogy egyáltalán nem zavar, szívesen segítek. Az iskola honlapján fent vannak a tanári órarendek is, ha várnak egy percet, megnézem. Mosolygott egyet ő is és a nagypapa is :) Megkérdeztem honnan jöttek. A nagypapa közben eltűnt (:D), szóval a fiú mondta, hogy az egyik faluból jöttek, és a nagyszüleivel él, azért jött a papájával. Nem mertem rákérdezni a szüleire. Kérdezte, hogy hogy van itt ebédszünet, mondtam, hogy mindenki az utolsó órája után megy le menzára. Kicsit elkeseredett, szerintem azt gondolta, hogy van valami nagyobb szünet erre. Közben megtaláltam, hogy melyik teremben lesznek, elmagyaráztam, hogy merre kell menniük, mert közben újra feltűnt a nagyapa is :) Ezek után még szólt a kisfiú, hogy nagyon hálásak, és tényleg nagyon köszönik és, hogy mit adhat cserébe. Én csak lesokkolva álltam és néztem. Ezért cserébe, bármit is? Annyit mondtam neki, hogy csak írjon egy nagyon jó felvételit, pipáljon le mindenkit, és jövőre találkozzunk itt! Odaadtam neki az egyik müzliszeletemet, és csak pislogtak rám. Látszott rajtuk a hála és a szeretet. Most is elérzékenyülve írom ezt, nem hittem hogy valaha is történni fog ilyen velem. Mosolyogva elköszöntek, és mentek az órára.

Elképesztő, hogy vannak még ilyen szeretetreméltó emberek! Köszönöm nekik!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - vasárnap

Ez az utolsó napom. Rádöbbentett ez a hét, hogy tényleg mennyi időmet elveszi a Twitter. Sokkal többet, mint hogy megírok egy bejegyzést. A végén még meg is kell köszönnöm SP-nek az egészet... :D

Ma hál'Istennek sokáig aludhattam (fél 10), aztán készülődés, és mentünk a mamához kiscsaládos ebédre, ami nálunk a 4 főt jelenti. Elég gyorsan eltelt a 2 óra, amit ott töltöttünk. Finom ebéd után nyomás haza tanulni, mert úgy kell beosztanom mindent, hogy kedden estig tudjak maradni a színházban :) Szóval lényegében minden meg lett tanulva.
Egyik tanulás közti szünetemben elkezdtem nézni a 2 Broke Girls című sorozatot - angolul persze - és nagyon megtetszett, irtó viccesen van leadva maga a sztori, úgyhogy bőven megéri nézni. Egy rész 20-25 perc, kicsi kikapcsolódásnak pont megfelel.
A nap további részében olvasgattam, vacsit csináltam, lustálkodtam picit... lassan pedig elérkezik a 8 óra, és feloldódik a Twitter-zárlatom :)

Hát ennyi lenne egy hetem lényegében. Szerintem mostanában majd gyakrabban jövök ilyes mesélős posztokkal, mert úgy érzem lesz is miről írnom!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - szombat

Hát a Hugi ma reggel megint korán kelt, és futott a vonathoz, mert ment Kiskunhalasra. Igazából versenyre mentem hallgatóságnak, és további tapasztalatszerzésre, de lett belőle egy kis városszeretgetés, emlékezés, könnypotyogás és ismerős arcok is részemről. A tavalyi versenyen megismert VT fogadott minket megint, úgyhogy tisztességesen egymás nyakába borulva üdvözöltük egymást :) A verseny maga kis csúszással ment csak, nagyon jól szerepelt mindenki közülünk. Ilyenkor azért picit büszke vagyok magunkra! Visszafelé megint vonatozás, és megígértem magamnak, hogy ezentúl nem fogom ennyire elhanyagolni Halast, és havonta minimum egyszer felmegyek.
4-re értem haza, anyuval bundás kenyereztünk meg forró teáztunk :) ő elment a barátnőjéhez, én meg készültem misére, és P-vel találkozni. Mivel ministrált, mise előtt nem tudtunk beszélni, szóval ahogy megláttam, mikor jöttek ki, elszorult a torkom, és nagyon síráshatáron voltam. Elmondhatatlanul hiányzott/hiányzik. Péter-Pál búcsú óta nem láttam. Nem mondunk ilyet, de vártam már a mise végét. Kijött, megláttuk egymást, ölelgetés, mosolygás, részemről kis sírás, de csak szolidan, mert társaság is volt körülöttünk. Sajnos csak pár szót váltottunk, mert Atya sürgette őket. Mondta, hogy be fogom látni, és hogy ő tudja, hogy a lelkem mélyén én is tudom, hogy neki ott jó, és vigyáznak rá, ne aggódjak miatta. Megkapta a Benedek-keresztemet, azzal, hogy vigyázzon magára, gondoljon ránk, és erről néha jussak eszébe. Megígérte, hogy többet fogunk beszélni, és egy könnyes öleléssel elbúcsúztunk. Elvileg karácsonyig. Az meg még hosszú idő. Most meg valószínű keresek egy filmet vagy egy könyvet, és nem szabad szomorkodnom!
Nagyon jól esett, hogy végre láthattam P-t, hogy jól van, és tényleg jól is érzi magát ott!

Mielőtt bárki tévedésbe kerülne, P papnak készül, és tanul. Nekem Ő olyan, mint a bátyám. Mint Tomi volt. Felfogásilag is nagyon hasonlítanak, és ezért is érzem picik közelebb magam hozzá. Szerintem Ő az egyetlen ember, aki számomra valamennyire pótolni tudja Tomit. Szeretem, úgy, mint ahogy T-t szerettem régen és most is!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - péntek

Még tegnap este összegyűltek az események, úgyhogy először az következik:
- írt a GyiPeti, hogy hétvégén mégiscsak jön haza, mert kirándulásuk lesz, és szombaton mise után tudunk beszélni. Örömmámor, visítás, meg ilyes. Nagyon megvidámultam :))
- aztán tovább lett gondolva a technikusi dolog - Renivel beszéltem róla, aztán most anyuval is, és azt mondta, hogy semmi akadálya, csak suliból nem hiányozhatok... :D ami valljuk be, színházi technikusként ez egy pöppet nehéz :D szóval holnap majd beszélek erről Davossal, meg majd összehozom anyut meg Őt egy találkára, hogy találjanak ki valamit, mert tényleg érdekel a dolog.
- később meg lett mutatva Facebookon az új Sógi-jelölt.. én nem akarok másik Sógit :( nagyon nem szimpi a srác, és akkor is... végre jóba lettem régi Sógi tesójával, erre puff... Meglátjuk mi lesz ebből.

Szóval péntek. Olaszon ment a mosolygás, bioszon szalagavatóztunk, közben hallottuk, hogy valaki Hungária dalt próbál Nénivel. Igen, Ő volt az. Imádom a hangját, őrült jó volt. Szóval Őt hallgattam, az órából továbbá nem sok mindent fogtam fel. Angol, föci, matek, rajz eltelt, hetedik órában pedig csapattunk egy zenekaros próbát. Nagyjából megvan, hogy ki mit képzelt el, már csak össze kell szoknunk. Meglesz ez november 22-re... maybe.
Próba után mentem két osztálytársam próbaelőadását hallgatni. Holnap velük megyek én is Kiskunhalasra. Azon a versenyen indulnak most ők, amin én tavaly mentem. Jó buli lesz :)
Ma még beszéltem Davossal is, úgyhogy kedden megyek be meglesni egy próbát. Nagyon várom már!
Beszéltem HF-fel is, elújságoltam a dolgokat, örült velem, és megbeszéltük, hogy már nagyon hiányzunk egymásnak!
Aztán még így estére be lett szorítva egy SP-HS párossal  skype-beszélgetés. Annyira imádom őket, olyan cukik, és imádlak Sári, csak mert tudom, hogy olvasod! :) Megbeszéltem SP-vel (vele fogadtam), hogy nem sok van már hátra, és nagyon jól bírom, úgyhogy készüljön az átjövetelre :D

Holnap nem tudom mikor fogok írni, mivelhogy Halason leszek, este meg P-zek egy picit, és gőzöm nincs mikor érek haza. De azért igyekszem!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - csütörtök

Bahh, megint jól elaludtam, aztán észbe is kaptam, hogy nekem a ma a cajont is kell vinnem a suliba... :D juhéé. Gyors készülődés, és anyuval indulás. Andi néni, szeretetáradat, ilyenek.
Első óra olasz... szódogát ne is említsük, hogy milyen szar lett, de mindegy is. Kaptam kölcsönbe olvasni a - BaFiSz-osok által jövő héten játszott - mesejáték szövegkönyvét, és azt próbáltam meg értelmezni. Vicci lesz, úgyhogy tessék-tessék elmenni! Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj

Lyukas órában irodalmaztam, meg filozofáltam, aztán magyaron Szigeti veszedelem (csak én tartom unalmasnak egyes 4-6 versszaknál hosszabb műveket??). Éneken próbáltunk, összevesztem Andi nénivel, úgyhogy azért remélem Davos még mellettem áll.... holnap kiderül a teljes zenekaros próbán. Angol fujj, egyre jobban utálom a tanáromat, mindig cseszeget valamivel. Matekot rendben átvészeltük, futás énekkarra, ahol kiderült, hogy össznye-visznya 4-en vagyunk alt 2-ben. Hát nice volt végigénekelni az egészet így, szarul is állunk mondjuk.

Közben már egy jó ideje érik bennem a gondolat, hogy beállok BaFiSz-os technikusnak. Nagyon érdekel a dolog, és tényleg szeretném is csinálni, de hát elég nagy és megterhelő meló. Folyamatos kiabálás, próbálás, éjfélekig bentmaradás, és még annál is több hiányzás. Meg még az is kérdés, hogyha beállok, akkor mindent kell-e tudnom, vagy elég csak a hangtechnikával foglalkoznom (mert hogy azt szeretném leginkább). Szóval ez még meg lesz diskurálva anyuval, Davosékkal, meg stb.

Úgy volt, hogy este jön is Dávid próbálni, de lemondta, szóval marad a holnap a mindenféle ügyes-bajos dolgok rendezésére.

Lényegében semmit nem csináltam délután, megtanultam, és filóztam a technikusi dolgon, már csak anya véleménye kell... 

Várom a holnapot, kíváncsi leszek, mit hozunk össze: 4 zenész, egy énektanár, meg egy hivatalos zenész.

Holnap jövök! 

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - szerda

Kezdem szokni a Twitter hiányát, ki fogom bírni (remélem)! Még tegnaphoz tartozó kép, de azt a bejegyzést már nincs kedvem szerkeszteni:

Na, hát szerda van, és mivel minden szerda reggelem Ákosé, ez ma is így volt. Igazából egy elalvással indítottam, szóval kicsit sem voltam képben :D 7.18 - beestem a presszóba, kicsit furán néztek rám (Ancsa presszó, és ezzel szerintem mindent elmondtam:D), de aztán a pult mögül előbújt Ákos :)) már csinálta is a szokásos presszó KV-mat 2 cukorral. Imádtam, most kifejezetten jól esett! Aztán meglátta rajtam S monogramját, és úgy döntött, hogy Ő is mindenáron dedikálja a karomat :)

Suliba hamar beértem, nyelvtanon kis fényezés Tanárnő által a verseny miatt, aztán felkészülés, törin nagyon mentem, hál'Istennek. Matek-fizika eltelt szépen lassacskán, földrajzon 5-ös TZ végre, aztán ofőin szalagavatóról beszéltünk, angol meg gyorsan lepörgött. Kaja után gyors táskaátpakolás, futás a buszhoz Öcsivel, következő megállóban 'felvettük' Mátét, és "suhanás" Barára. Ott puszipacsi mindenkitől, félhomályban gyalogolj ki a Szent Antal legeslegeslegvégébe, a puszta kellős közepébe, merthogy ott a Bölcsi. Sárika néni keresés, aztán bemutatkozás a csoportvezetőknek, Rózsával és Szilvivel voltam ma, Márton-napi ludat, meg lámpást csináltunk a Picikkel és a szüleikkel együtt. Annyira eszméletlenül tündérbogarak a kicsikék. Imádom őket! Negyed 6-kor rájöttem, hogy a buszt már bőven lekéstem, úgyhogy az egyik anyuka mondta, hogy úgyis erre jönnek be, elhoznak. Őket is imádtam! 

Most szépen csücsülök itthon, mindjárt nekikezdek a tanulásnak, később pedig megírom a rohadt Kell még valamire azt az átkozott dobkottát, mert holnap már próba van, és csak a 2/3-a van meg... :D szorítsatok, hogy túléljem a holnapot!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - Hétfő, kedd

Twitter-függő vagyok. Szerintem a sokmindenbaromság közül ez a legnagyobb függőségem. Október 17-én volt egy éves a Twitter fiókom. Ez jelent (november 3-ig nézve) 2730 tweetet, ami átlagban havonta 195 tweet, de volt olyan hónap amikor 348-350 kisposzt volt. Nagyon-nagyon függő lettem.
Mint régebben, most is a mesélős posztot/-kat Twitter segítségével írom, mert ott minden le van írva, így tudom visszaidézni, hogy mikor mi történt.
Lényeg a lényeg. Egyik barátommal fogadtam (igen, tényleg nagyon szeretlek S...), hogy egy hétig nem írhatok ki semmit Twitterre, nem retweetelhetek, csak olvashatok, követhetek és kedvencelhetek. Eddig borzasztóan bírom:D félek, hogy elfelejtem a dolgokat, szóval úgy gondoltam, hogy egy héten át minden nap írok ide blogra egy-egy olyan bejegyzést, mintha Twitterre írnám. Zenelinkek, cikkek, a saját agybajságaim, napjaim, esetleg képek.
Legkorábban vasárnap este 8-kor írhatok megint az oldalamra. Ha megszegem, egy hétvégén át fizetnem kell S kajáját (ami nem kevés, viszont sok), ha sikerül, akkor Ő jön egy hétvégére Bajára :)) szóval megéri kitartani.

HÉTFŐ:
Mivel a doki miatt van ilyen alvásfigyelő valamim a telefonomon, méri az időt, hogy pontosan mennyit szundizok. Ez hétfőre virradó reggel 4 óra 59 perc volt. Juhéé, mondom zsírkirályul indul a nap. De ennek picivel több mint a fele mély alvás volt. Szóval hullafáradtan csapassunk egy 6-órás-suli dolgot.
Első töri, amin már megszoktam a korai éberséget, szóval még az anyagot is sikerült felfognom. Röpdoga 5-ös. Fasza. Második kémia. Bleeee, hányok tőle. Utálom. Nem csesztetett hál'Istennek, de az óra végén beközölte, hogy egy hét múlva TZ. Anyád. Olasz. TZ 5-ös, aztán a semmiből elkezdett velünk íratni egy 50 pontos szódogát. Ahhaaa, a kettes tuti megvan. Felcsesződtem ezen az órán, úgyhogy a dolgozási és odafigyelési hajlamom 0 lett. Fizikán semmi extra, hétfőn abból is doga. Szivassuk a hülyegyereket.
Matekom 4-es lett, ami jelen állások szerint nálam bőőőőven jó :D Angolon dührohamtetőpont, egy kis szalagavatós-zenés-megbeszélés, hogy pénteken próba aztán csá suli.
Eső esik. Gyógytesire viszont el kéne menni. Jó, induljunk. Beérés, szarrá fagyás-ázás esernyővel is, és a pillanat, amikor közlik, hogy ja amúgy a héten nincs Bence... felbecsülhetetlen. Akkor viszont pucolás haza. Itthon szarrá gyakorlás Kell még valamiből, aztán várni Davost, aki úgy megnevettet, hogy még mondja is, hogy "Ne sírj! Miért sírsz?" Jó érzés volt, megdicsért, pénteken Ő is bejön próbára, szóval megnyugodtam. Megkapta a tortáját, anyummal is találkozott, aztán puszipacsi.
Este még vagy 2 órán keresztül bioszt tanultam, aminek az eredménye már szintén nem sok volt, de mindegy is.
Daltapadásig hallgatott zenék:
Avicii - Hey, Brother
Góbé - Kodályos

KEDD:
Alvás: kereken 7 óra. Ebből mély alvás 61 %. Nincs nulladik-első órám, úgyhogy nyolckor kelés, pakolászás, reggelizés [az egyetlen nap, amikor (otthon) reggelizek]. 8.30-kor indulandusz, eső nem esik, az idő szuper, a nap valószínű jó lesz. Irodalom túlélhető, angolon biosztanulás, bioszon 5-ös röpdoga, aztán TZ írás... hááát so-so négyes-ötös között valahol meglesz ez. Nagyszünetben volt a helyesírási verseny eredményhirdetése, és hát amennyire elcseszettnek éreztem, annyira lettem harmadik. Vidámulás, vigyorgás, jó volt. Kémián Simon Mártont olvastam (Stabil oldal), párszor felszólított a tanár, de mivel örökölt munkafüzetem van, tudtam a választ. :) Uccsó' óra matek, Szerelmem. Túléltük, na. :D
Suli után átmentem anyuhoz, de mivel őrültekháza volt ott is, inkább gyorsan eljöttem. Itthon zenélgettem, nekikezdem a Kodályos kottázásának, és tanuloktanulokjegyzetelektanulok. Most is csak azért vagyok gépnél, mert ezt írom. Kicsit offol a blog :) Még vár rám néhány tárgy kijegyzetelése, aztán befekszem az ágyamba, és nyugizene mellett Aftert olvasok :)

Punnany - Engedd el :)

Ilyen unalmasak az én kis Twitter-bejegyzéseim is ám, de nekem valahogy kell ez. Legalább megtudjátok most, hogy mitől szabadítalak meg titeket a Twitterrel :) csak egy hét. Bírjátok ki Ti is velem együtt!

xx H.

[erős idegzetűeknek. tumblr oldalam. a képek inkább itt :)]

mizéria part 2

Szóval ott lett abbahagyva, hogy jött Davos, és próbáltunk, és kiakadtam. Na most holnap kap egy tortát tőlem, mert mást már tényleg nem tudtam kitalálni. Előre félek :D

Aznap délután még egy évfolyamtársam és egy haverja felrakott egy videót FB-re: Bill - Rossz vér. Széthallgattam, és onnantól kezdve az egész estém Deák-Billesre sikeredett, de nem bántam. Hiányzott is már egy kicsit. Utoljára talán akkor hallgattam, mikor egy harMadik haver küldte :D Jólesett estére a nyugi.

Csütörtök: míg a család egy része elment Bácsalmásra, addig én Dokeszhoz, kicsit örültem, kicsit nem. Annak ment az örülés, hogy Woodcock-Johnson teszten mért, átlag feletti, 122-es IQ-m van. Jó nekem :D A rossz pedig, hogy megint döntést kell hoznom. És nem is kicsit. Erről szerintem később lesz majd poszt, most egyelőre még magam sem dolgoztam fel teljesen. Kockázatvállalás az egész.
Délután mentem a bölcsibe, mert ott fogom tölteni az IKSZ egy részét. Abba a bölcsibe megyek, ahová én is jártam piciként. Fura volt úgy bemenni, hogy még mindig vannak ott olyanok, akik engem is gondoztak, pedig annak már 13-4 éve. De mindenki aranyos, meg tökcuki, szóval szeretni fogom :))
Még csütörtökön beállított Ákos batya, szóval el is társalogtuk az este nagy részét.

Péntek: szomorú hangulat, szomorú zenék, temetőjárás. Aznap beszéltem sok idő után újra GyP-vel, aki elmondhatatlanul hiányzik, és csak karácsony környékén jön haza. Lesz vele egy jóóó hosszú beszélgetésem, ez is biztosra vehető. Egész álló nap bennem volt a zokoghatnék, de mondtam magamban mindig, hogy nem szabad, itt vannak a Picik is stb.
Temetők után megadta magát az egyetlen kis piros gyújtósom, amit még a Batyától kaptam, de nem fogom kidobni! Este pedig jött a holtpont. Szokásos elfoglaltságként kapcsolgattam a TV-t. Aztán megakadt a szemem az egyik főcímen. A bakancslista. Erről már nem írok újra. Itt már nem volt kérdés sem a zokoghatnék. Sírtam, bőgtem, nem szégyellem. Ez van.

Szombatvasárnap: utolsó rokonos nap. Egy kicsit szomorkás ebéd után Innsbruck-family elment, és karácsonyig megint nem látom őket. Rossz folyton elengedni a családom egy kis részét. Utána vagy 2-3 kottát megírtam, viszonylag sikeresen. Délután felhúztam magam, már nem is tudom min, úgyhogy elmentem a temetőbe, sétáltam, gyertyákat gyújtogattam, hazafelé találkoztam V-family egyik ágával, de eléggé felejtős találkozás volt. Aztán otthon anyuval sütöttünk, és utána mentem hittanra. 7-kor kezdődött és fél 11-re értem haza :) Mondjuk ebbe már benne van a társaságos pizzázás, meg a buszmegállóba kísérés (mint egyetlen bajai). Szerintem ennyire még jól hittan sosem esett. Andrissal kifejezetten sokat beszéltem - magamhoz képest, hiszen csak egy hete ha ismerem. Gitározott, én pihengettem a lábának dőlve, olyan volt, mint mikor még Batya csinálta ugyanezt, hogy megnyugodjak. Jólesett. A buszmegállóban történtekről nem írok inkább, persze, hogy Ő is ott volt. Mindegy. Pedig figyelnem kellett volna a megérzéseimre, és nem kikísérni a Csapatunkat, de mégsem hagyhattam ott őket. Na ilyenkor azért egy picit hülye vagy, Hugi! Szóval fél 11-kor haza, teljes érzelemmentesség tükröződhetett az arcomon, mert nagyon furán méregetett anya. Aztán egészen 3-ig sikerült fent lennem. Azt hiszem 2 körül volt a second home, de már ebben sem vagyok biztos. Helyreraktak, aztán vissza. 6 óra 23 percet aludtam, mérte a telefonom. Nem sok, viszont kevés. Az előző blogbejegyzést is még akkor éjjel írtam. Megnyugtattak, hogy nem annyira vészes. Bár kíváncsi vagyok, ki lesz az, aki tényleg tiszteletben is tartja.

Ritkán van nálunk ilyen mozgalmas hét, azért is gondoltam, hogy kicsit írok róla. Bár nem tudom, kit érdekelt. Nemsokára újra jövök!

xx H.

Közérdekű

Előre szólok - már ma - hogy ezt az egészet egy nagyon őszinte pillanatomban, éjjel kettő után egy picivel írtam, aztán most is elolvastam, és rájöttem, hogy bármennyire is rossz ez valmelyik félnek: minden igaz. Úgyhogy előre is bocs a nyers őszinteségemért.

A mai nap tök jól rádöbbentett arra, hogy kurvára nem tudom elviselni más boldogságát. Tudom, ez a legundorítóbb dolog - az önzőség. De egy picit elegem lett. Szinte minden elcseszett napomra igaz, valamelyik téma (vagy épp mindkettő) tuti előkerül, és elhihetitek, hogy nem én hozom fel.
1. A bulik. Őszintén nem igazán szokott érdekelni, hogy ki-hol-mikor-kivel és főleg, hogy mit csinált az ilyes helyeken. Sajnos eddigi életem során nem egy és nem kettő ilyen sztorit hallgattam végig, és egyszerűen már hányingerem van az egésztől. És lényegében egyből kapcsolódik ide a második.
2. A szétcseszett pasik, akiket felszednek (vagy fordítva, nem igazán foglalkoztat), aztán amikor józan lesz a pali is, dobja a csajt, és megy a hiszti meg az Atyaúristen mit tegyek. Kellett neked 5-6 pasi egyszerre. És én ezeket hallgatom. Szinte, mit szinte, tényleg minden nap.

Tényleg itt most a barátnőim - vagy nem tudom már kit hogyan hívjak - közt ne legyen sértődés. Senkivel nem szeretnék haragban lenni az őszinteségem miatt, de bocsánat, én ezekre NEM VAGYOK VEVŐ! Eddig tűrtem. Önző vagyok tudom, de mivel jelenleg nem vagyok olyan helyzetben én sem, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy picsogtok nekem, hogy jajj az ötből 3 itt hagyott, de mi legyen a másik kettővel.
Szóóóval most annyit kérek, hogy aki ezt elolvasta, ne legyen harag, de egy jó hosszú darabig ne kelljen ezeket hallgatnom, mert nekem ez szar. Cserébe én sem fogok hisztizni Miatta. Ja és egy darabig nem szeretnék olyat hallani senkitől (!) hogy jajj bocsi, meg hogy nagyonszeretlek, és ölelést meg puszikat sem kérek! Beszéljünk ugyanúgy, de ez nem az én stílusom!

xx H.

A bakancslista

Még mielőtt megírnám a második "részt" a rokonos hétből, itt egy kis kitekintő. Félreértés ne essék, eszem ágában nincs leírni a bakancslistámat, úgyis csak csupa sablon dolog az egész. Igen, meg van írva. Másfél éve. Mindegy.
Szóval tegnap megnéztem A bakancslista című filmet. Először néztem olyan filmet, ami A betegségről szól. Hihetetlen, hogy milyen érzések töltöttek el. Sírtam, zokogtam meg ilyesmik. Kemény és néha kissé nyers, szókimondó film. Szerintem mindenkinek kötelező kell hogy legyen. Legalább egy kicsit belepillanthatnak egy beteg ember életébe. Mert az utolsó stádium az ilyen. Menekülés, vagy ha nem is az, mindenféleképpen a bakancslista ideje. Ha máskor nem is tudta megtenni, most minden követ megmozgat a céljaiért.
És amikor már érzi a véget, jöhet a két kérdés: leltél-e örömet az életedben? és vittél-e másnak örömet az életébe? Mehet a gondolkodás. Ha eddig nem is jutottak eszedbe ezek a kérdések, most lehet, hogy sokáig kéne filózni a válaszon. Hajrá!

Szóval ennyi lenne a kis kitekintő. Ha van időtök tessék megnézni, és elgondolkodni. Holnap jövök!
xx H.