Szóval ott lett abbahagyva, hogy jött Davos, és próbáltunk, és kiakadtam. Na most holnap kap egy tortát tőlem, mert mást már tényleg nem tudtam kitalálni. Előre félek :D
Aznap délután még egy évfolyamtársam és egy haverja felrakott egy videót FB-re: Bill - Rossz vér. Széthallgattam, és onnantól kezdve az egész estém Deák-Billesre sikeredett, de nem bántam. Hiányzott is már egy kicsit. Utoljára talán akkor hallgattam, mikor egy harMadik haver küldte :D Jólesett estére a nyugi.
Csütörtök: míg a család egy része elment Bácsalmásra, addig én Dokeszhoz, kicsit örültem, kicsit nem. Annak ment az örülés, hogy Woodcock-Johnson teszten mért, átlag feletti, 122-es IQ-m van. Jó nekem :D A rossz pedig, hogy megint döntést kell hoznom. És nem is kicsit. Erről szerintem később lesz majd poszt, most egyelőre még magam sem dolgoztam fel teljesen. Kockázatvállalás az egész.
Délután mentem a bölcsibe, mert ott fogom tölteni az IKSZ egy részét. Abba a bölcsibe megyek, ahová én is jártam piciként. Fura volt úgy bemenni, hogy még mindig vannak ott olyanok, akik engem is gondoztak, pedig annak már 13-4 éve. De mindenki aranyos, meg tökcuki, szóval szeretni fogom :))
Még csütörtökön beállított Ákos batya, szóval el is társalogtuk az este nagy részét.
Péntek: szomorú hangulat, szomorú zenék, temetőjárás. Aznap beszéltem sok idő után újra GyP-vel, aki elmondhatatlanul hiányzik, és csak karácsony környékén jön haza. Lesz vele egy jóóó hosszú beszélgetésem, ez is biztosra vehető. Egész álló nap bennem volt a zokoghatnék, de mondtam magamban mindig, hogy nem szabad, itt vannak a Picik is stb.
Temetők után megadta magát az egyetlen kis piros gyújtósom, amit még a Batyától kaptam, de nem fogom kidobni! Este pedig jött a holtpont. Szokásos elfoglaltságként kapcsolgattam a TV-t. Aztán megakadt a szemem az egyik főcímen. A bakancslista. Erről már nem írok újra. Itt már nem volt kérdés sem a zokoghatnék. Sírtam, bőgtem, nem szégyellem. Ez van.
Szombatvasárnap: utolsó rokonos nap. Egy kicsit szomorkás ebéd után Innsbruck-family elment, és karácsonyig megint nem látom őket. Rossz folyton elengedni a családom egy kis részét. Utána vagy 2-3 kottát megírtam, viszonylag sikeresen. Délután felhúztam magam, már nem is tudom min, úgyhogy elmentem a temetőbe, sétáltam, gyertyákat gyújtogattam, hazafelé találkoztam V-family egyik ágával, de eléggé felejtős találkozás volt. Aztán otthon anyuval sütöttünk, és utána mentem hittanra. 7-kor kezdődött és fél 11-re értem haza :) Mondjuk ebbe már benne van a társaságos pizzázás, meg a buszmegállóba kísérés (mint egyetlen bajai). Szerintem ennyire még jól hittan sosem esett. Andrissal kifejezetten sokat beszéltem - magamhoz képest, hiszen csak egy hete ha ismerem. Gitározott, én pihengettem a lábának dőlve, olyan volt, mint mikor még Batya csinálta ugyanezt, hogy megnyugodjak. Jólesett. A buszmegállóban történtekről nem írok inkább, persze, hogy Ő is ott volt. Mindegy. Pedig figyelnem kellett volna a megérzéseimre, és nem kikísérni a Csapatunkat, de mégsem hagyhattam ott őket. Na ilyenkor azért egy picit hülye vagy, Hugi! Szóval fél 11-kor haza, teljes érzelemmentesség tükröződhetett az arcomon, mert nagyon furán méregetett anya. Aztán egészen 3-ig sikerült fent lennem. Azt hiszem 2 körül volt a second home, de már ebben sem vagyok biztos. Helyreraktak, aztán vissza. 6 óra 23 percet aludtam, mérte a telefonom. Nem sok, viszont kevés. Az előző blogbejegyzést is még akkor éjjel írtam. Megnyugtattak, hogy nem annyira vészes. Bár kíváncsi vagyok, ki lesz az, aki tényleg tiszteletben is tartja.
Ritkán van nálunk ilyen mozgalmas hét, azért is gondoltam, hogy kicsit írok róla. Bár nem tudom, kit érdekelt. Nemsokára újra jövök!
xx H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése