Szalagavató utáni hazaérkezésem első mondata: végre vége ennek a szarnak!
Nem tudom hol kezdjem, mert már 2 hónapja meg a "próba". Maradjunk ennél a hétnél.
Csütörtök: suliban kikunyiztam, hogy én is - mint technikus - elmehessek utolsó óráról. Szóval ötödik óra után anyakaja, és 1-kor színház. Davost szeretgettem, majd Dorináékkal tűztük fel a számokat a függönyre. Késésben voltunk a próbát illetőleg, illetve a műsoron belül is még mindig mentek a változtatások. Szegény HP-t sajnáltam a legjobban, mikor közölték vele, hogy akkor péntekre csináld újra a diasort, mert nekik nem tetszik. Mintha nem lenne elég bajunk így is. Tartottuk egymásban a lelket, ő elvolt azon, hogy engem szétvet az idegbaj, én meg már nem tudtam néha mit kezdeni a helyzetekkel és csak nevettem a saját magam hülyeségén. Próba végén a műszak úgy le lett cseszve, mint még soha, mert a hangszereket nem tudták/tudtuk felkábelezni, szóval nem szólt kifele semmi. Mindegy. Ezen a napon 7-ig voltam bent. Hazaértem, aludtam, pont.
Péntek: Szalagavató. Fél nyolcra mentem be, összekapartuk a technikát, meglett minden, fél kilenctől próba - csapó 1. Lement, megnéztük időre, stimt, 20 perc múlva főpróba. Minden rendben, fél 12-kor mindenki irány haza ebédelni, átöltözni stb. Én kettőre lettem műszakba visszarendelve, ott is voltam, pakoltam, rendeztem, jó volt. 3/4 négytől gyors beéneklés, hangpróba, függöny be, embereket beengedése, izgulás. Öt után pár perccel a függöny elgördül, és kezdődik a műsor. Semmi baki, semmi elcsesződés részünkről, minden stimtre ment, hál'Istennek. Végzősök táncát már a vezérlőből néztem Dórikával. Énekeltünk, táncikáltunk, elvoltunk. Aztán mikor minden elcsendesedett, kezdődhetett a mi nagymunkánk. Mindent kipucolni a színpadról, mert másnap már más előadás van. Kábelt tekertem (:D), segítettem ahol tudtam, így telt az este.
És most jöhet a külön rész: egyetlen emberről. Davos. Nem lehet definiálni Őt. Az elmúlt 2-3 hétben annyi mindent tett értem, mint még ember soha. Egymásban tartottuk a lelket színházon belül, sütit vittem neki, amit tegnap este meg is evett fent. Lelkiztünk együtt nem keveset. Szituáció 1: vezérlőben ülünk ketten, egyet kérdezett: a meló vagy a társaság miatt csinálnád? Akkor azt mondtam neki, hogy a meló, de ő már tudta, hogy nem mondok igazat. Szituáció 2: egy fél órával később pakolunk ki az autójába, szintén ketten vagyunk az udvaron. Ő ennyit mond: tudom, hogy a társaság fontosabb neked, látom rajtad, és hidd el, meg fogod találni a helyed, akkor is, ha most nem ezt érzed. Addig a pontig bírtam. Olyan sírtam a vállán, mint még soha ember előtt. Nem szeretek mások előtt sírni. Nem szeretem, hogy látják, milyen gyenge is vagyok valójában. De Davos... ő más. Elképesztően megszerettem. Az elmúlt két napban, ha látta rajtam, hogy nem oké valami, odajött és szó nélkül megölelt. Én ugyanígy vele. Szituáció 3: még pakolásnál kimentem az előtérbe, ő is ott állt. Látta, hogy nem minden stimmelt nálam. Megölelt, és megkérdezte úgy, hogy más ne hallja, hogy mi a baj. Mondtam, hogy semmi. Erre ő: na, de tényleg, mi. a. baj. Akkor már pityeregtem. Az egyik zene, amire a végzősök táncoltak, T temetésén szólt. Elmondtam neki, még szorosabban ölelt, pont úgy, ahogy T szokta régen, kaptam puszit, és mondta, hogy nem bömbizünk, majd ha elmentek a többiek. És így is lett, kilelkiztük magunkat. Aztán jötten Annáék, és úúúúúúú, nagyon hiányzott már! Imádlak, Annadrága! <3
Davossal úgy búcsúztunk el a színházban, hogy ennyit mondott: bármi van, számomat tudod, facebook-on elérsz, én itt leszek... mindig! Aztán hazahozott :) Szeretem!
Szombat: végre sikerült pihennem. 1-re mentünk anyuval a plébániára, mert hittanos-családi kajánk volt. Őszinte leszek, egy ilyen hét után az életkedvem minimális volt, de megígértem, hogy megyek. 46-an voltunk összesen :) Sok gyerek, felnőttek, ismerősök.
Kovács-családot nagyon megszerettem, E-vel az élen :) hatalmas figura, beszélgettünk meg nevettünk sokat, az egyik kisöccse, D szintén nagyon imádnivaló :)
Halászlé volt az ebéd, amihez nem maradhatott el a finom vörösbor. Én Cabernet Sauvignont ittam, ami nagyon finom volt :) Koccintgattunk, halléztünk, besütiztünk, aztán kimentünk focizni az udvarra. Benne voltunk nagyban a játékban, mikor megláttam RM-t. Bent visítva rohantam hozzá, és úúúúgy megszeretgettem :) nagyon régen láttam, és már hiányzott az idióta barom feje.
És most már itthon ülök a melegben, a szilvás Nesteámmal, és Danisógival meg Unokanővérkével töltöm az estét :)
xx H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése