Előre szólok - már ma - hogy ezt az egészet egy nagyon őszinte pillanatomban, éjjel kettő után egy picivel írtam, aztán most is elolvastam, és rájöttem, hogy bármennyire is rossz ez valmelyik félnek: minden igaz. Úgyhogy előre is bocs a nyers őszinteségemért.
A mai nap tök jól rádöbbentett arra, hogy kurvára nem tudom elviselni más boldogságát. Tudom, ez a legundorítóbb dolog - az önzőség. De egy picit elegem lett. Szinte minden elcseszett napomra igaz, valamelyik téma (vagy épp mindkettő) tuti előkerül, és elhihetitek, hogy nem én hozom fel.
1. A bulik. Őszintén nem igazán szokott érdekelni, hogy ki-hol-mikor-kivel és főleg, hogy mit csinált az ilyes helyeken. Sajnos eddigi életem során nem egy és nem kettő ilyen sztorit hallgattam végig, és egyszerűen már hányingerem van az egésztől. És lényegében egyből kapcsolódik ide a második.
2. A szétcseszett pasik, akiket felszednek (vagy fordítva, nem igazán foglalkoztat), aztán amikor józan lesz a pali is, dobja a csajt, és megy a hiszti meg az Atyaúristen mit tegyek. Kellett neked 5-6 pasi egyszerre. És én ezeket hallgatom. Szinte, mit szinte, tényleg minden nap.
Tényleg itt most a barátnőim - vagy nem tudom már kit hogyan hívjak - közt ne legyen sértődés. Senkivel nem szeretnék haragban lenni az őszinteségem miatt, de bocsánat, én ezekre NEM VAGYOK VEVŐ! Eddig tűrtem. Önző vagyok tudom, de mivel jelenleg nem vagyok olyan helyzetben én sem, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy picsogtok nekem, hogy jajj az ötből 3 itt hagyott, de mi legyen a másik kettővel.
Szóóóval most annyit kérek, hogy aki ezt elolvasta, ne legyen harag, de egy jó hosszú darabig ne kelljen ezeket hallgatnom, mert nekem ez szar. Cserébe én sem fogok hisztizni Miatta. Ja és egy darabig nem szeretnék olyat hallani senkitől (!) hogy jajj bocsi, meg hogy nagyonszeretlek, és ölelést meg puszikat sem kérek! Beszéljünk ugyanúgy, de ez nem az én stílusom!
xx H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése