Nem tudom melyikkel kezdjem, mert mindkettő ugyanúgy felcsesz. Legyen úgy ahogy a címben is.
Szalagavató. Mi szervezzük az egész műsorát, szóval nem kis felelősség az egész. De a sok hülye megint nem hallgatott rám (nem egóból!!!), és nem kezdtük el szervezni a nyáron, hanem most így két hónap alatt kell(ett) rittyenteni valamit. Meg is látszik, jövő héten pénteken full-liveban megy az egész, és úgy szar ahogy van. Nem tudom, hogy a színház vezetője is hogy lektorálta le ezt a fost, de igazán kíváncsi lennék rá. Davossal megegyeztünk, hogy ez nem szalagavató, ez temetés csesszus. Szóval inkább nem fűzök hozzá mást. Ma volt az első közös próba, és hát OMG. Mindegy, én csak zenész vagyok, szarni bele, de akkor is... ehhez én senki nevében nem adnám a nevem.
Hál'Istennek velem van Davos, akit egyre jobban megszeretek, és tartja bennem a lelket, és magyaráz mindig hogy nem kell a para, meg vicceket mond, amin sírva nevetek, úgyhogy örülök neki és annak, hogy vele dolgozhatok! :))
A másik kedvencem, jön a hideg, jön a téél, és mindenki egyre jobban szereti egymást, illetve egyre jobban szereti másoknak is kimutatni, hogy ők mennyire atomboldogok. Csak ez általában senkit, de SENKIT nem érdekel. Hányok már attól, hogy azt kelljen néznem minden szünetben, hogy eszik egymást, meg húúúú de love van, meg kurvára imádjuk egymást, és nesze neked, legyél féltékeny, mert neked ilyen soha nem lesz, hahaha. Ja, hahaha, tényleg. Jó persze kicsit bennem van, hogy rohadj meg, még neked is összejött, de alapjában véve szerintem - és ha véletlen elejtek egy megjegyzést, akkor egyből szerinted sincs - senkinek semmi köze a magánéletedhez, szóval értékelném, ha nem premier plánban kéne néznem, hogy dugtok a folyosón. Akinek nem inge, ne, de a többiek igen!
Elnézést a szókimondásomért, de most fel vagyok cseszve!
csók
xx H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése