Karácsony szellemében

- Isten Pénze előadást nézni. Végigsírni, nevetni, énekelni és táncolni. Szereplőket roppanásig ölelgetni. Ajándékozást nézni, D-vel lelkizni.
- egy szombati, karácsonyi közös éneklős, fáradt iskolanap után hazajönni, és együtt ebédelni anyukáddal.
- délután órákig aludni, majd random filmeket nézni hajnalig.
- másnap, még mindig fáradtan ébredni arra, hogy "Kész az ebéd!"
- hazajönni a vásárlásból, kinyitni a bejárati ajtót, és sírva fakadni a családod láttán, akik 840 km-t autóztak, hogy időben ideérjenek.
- végignevetni, visítani, sétálni, énekelni az egész napot velük!
- fogadásból citromlevet inni az unokabátyáddal.
- realizálni azt, hogy mennyi minden változott egy év alatt.
- belegondolni abba, hogy 16 év után kaptam egy olyan embert az élettől, akit szinte már a bátyámnak hívhatok. Szeretlek, Davos! Csak ennyi.
- naponta más-más könyvet kiolvasni, és mellettük olyan zenéket hallgatni, amiknek története van.
- ajándékot bontani, és felvisítani, amikor rájössz, hogy mit is kaptál :)
- szétölelgetni a családod minden egyes tagját. Minimum 10-szer :)
- ünnepi ebédet főzni, sütni, kipakolni, megenni.
- várni a rokonságot, meglepődni és nagyon örülni a szerb mamának, aki amúgy nekünk nem is rokonunk :)
- dél-bácskai tájszólással vagy éppen szerbül beszélgetni úgy, hogy a Tökmagok is értik, amit mondunk (én a tájszólásos dolgot jobban szeretem... remélem nem ragad át a hétköznapjaimra is) :)
- este közösen filmet nézni.
- csillagszórókat gyújtani a Picik kedvéért.
- gondolni azokra, akik nem ünnepelhetnek már velünk.
- gondolni azokra, akik máshol töltik az ünnepet.
- gondolni azokra, akik talán már nem is gondolnak ránk.

A mi kis karácsonyfánkkal szeretnék mindenkinek nagyon boldog, békés, meghitt ünnepeket kívánni! 

Sok ezer ölelés: Zs.

Életjel és örömhírek

Hál'Istennek a szombati sulit csak-csak túléltük. Nehezen, kémiadogával, de túléltük. :)
Vasárnap végre volt időnk ténylegesen ünnep- és pihenőnapot tartani, bár a halászléből kicsit babgulyás lett, de megettük. A következtetés: ne hagyjuk, hogy a férfiak döntsenek, de ha mégis, ne engedjük, hogy főzés közben igyanak (alkoholt)! :D
Ekkor mi már készülődtünk anyuval, mert ma (kedden) van Davos szülinapja, és szerettem volna meglepni egy dobostortával, amit anyuval ketten csinálunk. Nehéz szülés volt, de sikerült, a torta kész. Davos mikor tetszik ráérni? Hát ha 20-szor nem variáltuk meg, akkor egyszer sem. Mindenáron én akartam neki odaadni, mert látni szerettem volna a reakcióját. Hát ma 5. óra után bejött a suliba, és amikor odaadtam neki... hát sosem fogom elfelejteni. Lehülyézett meg leidiótázott, de simán megérte azért, amit kaptam tőle. Megríkattuk egymást, de pont ezért szeretem! Szóval Ő örült, én még jobban örültem annak, hogy ennyire örül, teljes a kör. Úgyhogy részemről szépen meg lett köszöntve, és imádattal elbúcsúztunk vasárnapig. Igen ám. Vasárnap Isten Pénze egész napos főpróba a színházban. És én, mint hangtechnikus-portos már részt fogok venni az egészben :) Úgyhogy vasárnap betanulok, utána meg vár 4 előadás, segítséggel persze! Nagyon visít, meg nagyon örül, meg minden ilyes. Álom.
Elképesztő, hogy 3 hónapja ismerem ezt az őrült idiótát, akit mi Davosnak nevezünk, és ilyen hatással van rám. Meg mindenkire körülöttünk. És hogy ennyi mindenben segít nekem. Nagy szíve van, az már kétségtelen! Volt kitől örökölnie, ez sem vitás!

A hetem húzós és zsúfolt lesz, szóval nem tudom, mikor tudok írni, de mindenképpen megéri majd egy beszámoló újra az ottani életről. De addig dogák meg felelések sora, egy DN szülinap, amin még filózok, szombaton Szeged all day, és a vasárnap után meg egy 'könnyű-öv-vizsga'. Élvezet lesz!
Csók nektek!

xx H.

11 hónap

"Éjjel felriadok,
Mindig körbenézek, de nem vagy ott.
Mégis hogy lennél?
Nehéz elhinnem, hogy örökre elmentél!
De látjuk majd egymást,
A hibáimért nem kérem, hogy megbocsáss!
Én mindent megtettem,
De te feladtad, és én egyedül lettem."

11 hónapja lesz csütörtökön, hogy T már nincs mellettem. Örökre elment. Zokogok. Ma, e poszt megírása előtt kb. fél órával hallottam először ezt a dalt. Azóta bőgök.
Januárban gondolom még lesz róla írás. Most csak ez a dal. Mindent elmond.

Őszinteség.

Sokan nem értenek. Sőt fogalmazhatok úgy, hogy a legtöbben nem értenek. Senki sem ért meg. Senki, aki nem ment végig ugyanazokon, amiken én. Ők nem tudják milyen az, amikor sértő szavak tömkelegét zúdítják rád, amikor te semmiről sem tehetsz. Én viszont tudom milyen ez. Valójában megpróbálod magadat erősnek mutatni, de belül összetörsz. Onnantól nincs kiút. Nem találsz senkit, aki kihúzhatna a gödörből, abból, amit saját magad köré ástál. Csak te lennél képes változtatni, de már nincs miért. Valakinek sikerül, mert változni és változtatni is akar, de ezek többségében valaki van a háttérben - akiért megéri megtennie. Valakik maradnak a gödör mélyén, de a reményük még megvan. És van az a kör, ahova én is tartozom. Akik jó néhány, sok hibába beleestek, és sosem feleltek meg annak, akiknek akartak. Akik ebben a maguk köré ásott gödörben élik le maradék kis életüket. Reményvesztetten. Nincs értelme változni és változtatni. Jelenleg nekem nincs kiért megtennem mindezt. T itt hagyott, jó persze nem önhibájából, de már nincs (Jézusom, már 11 hónap). Barátok részemről: kb. 10, igazi barátok részemről: 2, részemről kamubarátok: 10-15, aki igaz barátjának tart és úgy kezel: nincs ilyen, mások emberek felém mutatott kamubarátsága: az összes.
Egy éve még változtatni akartam, meg akartam szabadulni ettől az egész zűrtől, ami körülöttem volt. Volt támaszom, megérte belevágni. Mindenbe, ami akkor az utamba állt. Ma már nincs. Nyugodtan mondtam vissza 2 kezelést. Nem érdekel. Haljak bele, ha a Jóisten úgy akarja.
A külsőm sem igazán tükrözi az egyéniségemet, szóval az esetek 99%-ban tévesen ítélkeznek felettem. Nem gondolnák az emberek, hogy tavasszal övvizsgázni készülök, hogy a visszahúzódó külső mögött, bizonyos társaságokban egy be-nem-áll-a-szája gyerek vagyok, és kiütésig pofázok. Nem tudja senki, hogy szintén a csendes gyerek, valójában egy agresszív, dühkitöréses állat.
Senki nem tudja, vagyis csak kevesen tudják megítélni, hogy miért is változtam meg. Én azonban tudom: legjobban a sértegetések, és a lelki bántalmak tehetnek, vagyis a sértegetők és saját magam. Sosem fogok tudni megfelelni nekik. Be kéne végre látnom, de nem fogom. Bizonyítanom KELL nekik.  Gondoltam ezt. Aztán megtettem, amire senki nem gondolt volna, és a mai napig nem gondol. Kettő ember tudja, és egy tudta pontosan. Senkinek nem beszéltem és beszélek erről. Nem is tudom miért merem pont ide leírni. Az előző blogon is írtam egy egész bejegyzést erről, de az privát volt, szóval nem kellett aggódnom.
Igazából most sem teszem, miért kéne? Hogy kiderül? Derüljön, legalább megtudják az emberek, hogy mit is tettek velem. Ennyi.

xx H.

A kulisszák mögött

Miklós Tibor emlékest.
2013.11.29.
Bajai Városi Színház.
kb. 2 x 45 perc

15.00: Főpróba kellős közepén, rendezői bal oldalról sikerült beesnem, hál'Istennek az oldalajtón, úgyhogy viszonylag feltűnésmentesen sikerült felsietnem a vezérlőbe, ahol PD és TB várt. Mármint TB nem, csak PD, de hogy na... ő is ott volt :D Durva egy próba volt, nézve, hogy az egyik énekesnő nem tudott jönni -> műsorváltozás, ezenkívül PD beteg, szarul van, nem tudunk mit csinálni. Nagy nehezen megszületett a végső fény- és hangtech, úgyhogy mehet a készülődés.

17.15: nemsokára kezdés, a műszak lassan éhen hal, irány a Belvárosi, hozzunk pizzát, mielőtt kimúlunk. Futás, időben beesés, juhééé.

17.35: az embereket elkezdik beengedni, én egyedül ülök a vezérlőben, közben megjött a kamerás, de TB-PD sehol. Telefon le. 5 perc múlva telefon fel - nem tudják hol vannak. Pár perc múlva megint telefon le, és ez ment egy darabig. Aztán megjött PD, de a hanghoz ugye TB kellett volna, 5 perc múlva ő is megérkezett BB-vel az oldalán, úgyhogy 4-en ültünk már fent - ebből ketten dolgoztak is :)

18.10 körül kezdtünk, úgy, hogy PD már túl volt egy körön, és egyre szarabbul festett. Nagyon jó volt az első rész. Megsirattunk néhány dalt, volt amin sírva nevettünk, összességében élvezetes volt. Főleg 3 ilyen őrülttel az oldalamon :)

19.05. Első rész vége. Mentem le a backstage-be, megpróbáltam hasznossá tenni magam, pakolásztunk, nyugtattunk, "gyógyítottunk", A, L és B társaságában beszélgettünk :)

19.40: indul a második rész. Nem sokkal izgalmasabb a backstage-élet, max. annyival, hogy fel-le járkálnak a szereplők, random dolgokat csinálnak (jobb esetben nem veled :D), énekelnek, izgulnak, vidámulnak, vagy éppen csak felcsesznek. Voltak érdekes történések, DN-t nem tudom, hogy fogom kezelni színházon belül, továbbra sem lettünk puszipajtások (fúúj). Érdekes volt mindenesetre.

20.30 körül valamikor vége lett a dolognak. Mentem fel vissza a vezérlőbe megnézni mi van a Főnökúrral, hát nem lett jobban, sőőt... Elkezdtünk bontani, kábeltekerés, lepakolás, drapériatekerés.

Picivel később kezdtem érezni, hogy valami nem oké, el is indultam felfelé a vezérlőbe, mert láttam, hogy PD meg Néni fent vannak. Alig hogy felértem szívgörcs, szúrás, mindenfaszom, leültem, rögtön jött PD, hogy mi van, leordított BB-nek, hogy gyorsan induljon fel, mert baj van. Annyira durva, minden pillanat még mindig a fejemben van, és csak ezekre gondolok. BB fent, közli, hogy nem szívinfarktus (még jó, hallod-e!), pulzus, ivás, fekvés stb. Kórház vagy haza? Haza. BB még ellátott jó tanácsokkal engem, és PD-t is, aztán irány a home! Elbúcsúztunk (Csibeee:)), meg ilyenek.
Itthon nem várt nagy fogadtatás, anyám egyáltalán nem vette komolyan, hogy megint szarakodik a szívem, sőt igazából oda sem figyelt, amikor beszéltem hozzá. Mindegy, fogtam magam és lefeküdtem aludni. Borzasztó volt, egész végig az este járt a fejemben, mi van, ha nincs PD vagy BB, bármi kisülhetett volna. Félelmetes volt.

Röviden-tömören így zajlott a tegnapi előadás az én/mi szemszögünkből. Sooo interesting, isn't it? :)
(amúgy elnézést a monogramokért, de tényleg nem szeretnék neveket írni:)
xx H.

kezdődik :)

Ma reggel 6.35-kor arra kelni, hogy úgy fúj a szél kint, hogy bent is érzed, kicsit félelmetes volt. Az első hidegben készülődés, előkerült a csimma', amit hál'Istennek nem nőttem ki, felülre pulcsi, vastag kabát, meleg körsál - imádom ezt a kombinációt <3
Lefelé a lépcsőn már láttam, hogy valami szállingózik, aztán mikor leértem, realizáltam, hogy nem, nem hallucinálok: tényleg esik a hó :))
Vidáman battyogtam a suliba, ahol 20-ból 21 ember mondta, hogy hülye vagyok :D úgy örültem a havazásnak, mint még soha. Bár kicsit fura, szinte minden dologhoz T-t tudnám kötni. Általában mikor először esett a hó egy évben, mindig vele voltam - mindig így jött ki, de sosem bántam. Ma reggel igaz, hogy Öcsivel meg P-vel indítottam, de akkor sem az igazi. Hiányzik. És egyre közelebb kerülünk az 1 évhez...
Visszakanyarodva a sulihoz, egész nap az ablakokon át pislogtam, hogy "tényleg esik a hó, emberek"! Valahol belül elfogott egy nagyon jó érzés, amit nem tudok leírni. Egyet tudok, ha ilyen érzésem van, valami mindig történik. És legtöbbször ez jó dolog! :)

Most pedig itthon, a melegben, almás-fahéjas gyertyát égetve tanulok, és közben forrócsokit iszom. Szeretlek, Tél! Szeretlek, Havazás!

Eljött az én időm!

Szalagavató, színház, hittanos csapatunk

Szalagavató utáni hazaérkezésem első mondata: végre vége ennek a szarnak!
Nem tudom hol kezdjem, mert már 2 hónapja meg a "próba". Maradjunk ennél a hétnél.

Csütörtök: suliban kikunyiztam, hogy én is - mint technikus - elmehessek utolsó óráról. Szóval ötödik óra után anyakaja, és 1-kor színház. Davost szeretgettem, majd Dorináékkal tűztük fel a számokat a függönyre. Késésben voltunk a próbát illetőleg, illetve a műsoron belül is még mindig mentek a változtatások. Szegény HP-t sajnáltam a legjobban, mikor közölték vele, hogy akkor péntekre csináld újra a diasort, mert nekik nem tetszik. Mintha nem lenne elég bajunk így is. Tartottuk egymásban a lelket, ő elvolt azon, hogy engem szétvet az idegbaj, én meg már nem tudtam néha mit kezdeni a helyzetekkel és csak nevettem a saját magam hülyeségén. Próba végén a műszak úgy le lett cseszve, mint még soha, mert a hangszereket nem tudták/tudtuk felkábelezni, szóval nem szólt kifele semmi. Mindegy. Ezen a napon 7-ig voltam bent. Hazaértem, aludtam, pont.

Péntek: Szalagavató. Fél nyolcra mentem be, összekapartuk a technikát, meglett minden, fél kilenctől próba - csapó 1. Lement, megnéztük időre, stimt, 20 perc múlva főpróba. Minden rendben, fél 12-kor mindenki irány haza ebédelni, átöltözni stb. Én kettőre lettem műszakba visszarendelve, ott is voltam, pakoltam, rendeztem, jó volt. 3/4 négytől gyors beéneklés, hangpróba, függöny be, embereket beengedése, izgulás. Öt után pár perccel a függöny elgördül, és kezdődik a műsor. Semmi baki, semmi elcsesződés részünkről, minden stimtre ment, hál'Istennek. Végzősök táncát már a vezérlőből néztem Dórikával. Énekeltünk, táncikáltunk, elvoltunk. Aztán mikor minden elcsendesedett, kezdődhetett a mi nagymunkánk. Mindent kipucolni a színpadról, mert másnap már más előadás van. Kábelt tekertem (:D), segítettem ahol tudtam, így telt az este.
És most jöhet a külön rész: egyetlen emberről. Davos. Nem lehet definiálni Őt. Az elmúlt 2-3 hétben annyi mindent tett értem, mint még ember soha. Egymásban tartottuk a lelket színházon belül, sütit vittem neki, amit tegnap este meg is evett fent. Lelkiztünk együtt nem keveset. Szituáció 1: vezérlőben ülünk ketten, egyet kérdezett: a meló vagy a társaság miatt csinálnád? Akkor azt mondtam neki, hogy a meló, de ő már tudta, hogy nem mondok igazat. Szituáció 2: egy fél órával később pakolunk ki az autójába, szintén ketten vagyunk az udvaron. Ő ennyit mond: tudom, hogy a társaság fontosabb neked, látom rajtad, és hidd el, meg fogod találni a helyed, akkor is, ha most nem ezt érzed. Addig a pontig bírtam. Olyan sírtam a vállán, mint még soha ember előtt. Nem szeretek mások előtt sírni. Nem szeretem, hogy látják, milyen gyenge is vagyok valójában. De Davos... ő más. Elképesztően megszerettem. Az elmúlt két napban, ha látta rajtam, hogy nem oké valami, odajött és szó nélkül megölelt. Én ugyanígy vele. Szituáció 3: még pakolásnál kimentem az előtérbe, ő is ott állt. Látta, hogy nem minden stimmelt nálam. Megölelt, és megkérdezte úgy, hogy más ne hallja, hogy mi a baj. Mondtam, hogy semmi. Erre ő: na, de tényleg, mi. a. baj. Akkor már pityeregtem. Az egyik zene, amire a végzősök táncoltak, T temetésén szólt. Elmondtam neki, még szorosabban ölelt, pont úgy, ahogy T szokta régen, kaptam puszit, és mondta, hogy nem bömbizünk, majd ha elmentek a többiek. És így is lett, kilelkiztük magunkat. Aztán jötten Annáék, és úúúúúúú, nagyon hiányzott már! Imádlak, Annadrága! <3
Davossal úgy búcsúztunk el a színházban, hogy ennyit mondott: bármi van, számomat tudod, facebook-on elérsz, én itt leszek... mindig! Aztán hazahozott :) Szeretem!

Szombat: végre sikerült pihennem. 1-re mentünk anyuval a plébániára, mert hittanos-családi kajánk volt. Őszinte leszek, egy ilyen hét után az életkedvem minimális volt, de megígértem, hogy megyek. 46-an voltunk összesen :) Sok gyerek, felnőttek, ismerősök.
Kovács-családot nagyon megszerettem, E-vel az élen :) hatalmas figura, beszélgettünk meg nevettünk sokat, az egyik kisöccse, D szintén nagyon imádnivaló :)
Halászlé volt az ebéd, amihez nem maradhatott el a finom vörösbor. Én Cabernet Sauvignont ittam, ami nagyon finom volt :) Koccintgattunk, halléztünk, besütiztünk, aztán kimentünk focizni az udvarra. Benne voltunk nagyban a játékban, mikor megláttam RM-t. Bent visítva rohantam hozzá, és úúúúgy megszeretgettem :) nagyon régen láttam, és már hiányzott az idióta barom feje.

És most már itthon ülök a melegben, a szilvás Nesteámmal, és Danisógival meg Unokanővérkével töltöm az estét :)


xx H.

Szalagavató és újraindult "párzási időszak"

Nem tudom melyikkel kezdjem, mert mindkettő ugyanúgy felcsesz. Legyen úgy ahogy a címben is.

Szalagavató. Mi szervezzük az egész műsorát, szóval nem kis felelősség az egész. De a sok hülye megint nem hallgatott rám (nem egóból!!!), és nem kezdtük el szervezni a nyáron, hanem most így két hónap alatt kell(ett) rittyenteni valamit. Meg is látszik, jövő héten pénteken full-liveban megy az egész, és úgy szar ahogy van. Nem tudom, hogy a színház vezetője is hogy lektorálta le ezt a fost, de igazán kíváncsi lennék rá. Davossal megegyeztünk, hogy ez nem szalagavató, ez temetés csesszus. Szóval inkább nem fűzök hozzá mást. Ma volt az első közös próba, és hát OMG. Mindegy, én csak zenész vagyok, szarni bele, de akkor is... ehhez én senki nevében nem adnám a nevem.
Hál'Istennek velem van Davos, akit egyre jobban megszeretek, és tartja bennem a lelket, és magyaráz mindig hogy nem kell a para, meg vicceket mond, amin sírva nevetek, úgyhogy örülök neki és annak, hogy vele dolgozhatok! :))

A másik kedvencem, jön a hideg, jön a téél, és mindenki egyre jobban szereti egymást, illetve egyre jobban szereti másoknak is kimutatni, hogy ők mennyire atomboldogok. Csak ez általában senkit, de SENKIT nem érdekel. Hányok már attól, hogy azt kelljen néznem minden szünetben, hogy eszik egymást, meg húúúú de love van, meg kurvára imádjuk egymást, és nesze neked, legyél féltékeny, mert neked ilyen soha nem lesz, hahaha. Ja, hahaha, tényleg. Jó persze kicsit bennem van, hogy rohadj meg, még neked is összejött, de alapjában véve szerintem - és ha véletlen elejtek egy megjegyzést, akkor egyből szerinted sincs - senkinek semmi köze a magánéletedhez, szóval értékelném, ha nem premier plánban kéne néznem, hogy dugtok a folyosón. Akinek nem inge, ne, de a többiek igen!

Elnézést a szókimondásomért, de most fel vagyok cseszve!

csók
xx H.

A hatodikos kisfiú története

Muszáj megosztanom a mai nap legmeghatározóbb történetét. Elmondhatatlan volt az egész, majdnem elsírtam magam. Ma a suliban nyílt nap volt a hatodikosoknak. Jöttek is szép számmal, szülőkkel, tesókkal, rokonokkal. Mindegyikük kapott egy kis cetlit, rajta az óralistájukkal, ahova kell menniük.
Ötödik óra előtt kint álltam a büfénél (hol máshol?), amikor is láttam, hogy egy kisfiú és a nagypapája nagyon keresnek valamit/kit a termünknél. Pont beszélgettem az egyik osztálytársammal, mikor a kisfiú odajött, hogy ő tényleg nem szeretne zavarni, és hogy ne haragudjak, de nincs ráírva a papírjukra, hogy melyik teremben lesz az óra, csak hogy Snével lesz matekjuk, de a többiek otthagyták őket, és nem tudják merre induljanak. Mondtam, hogy egyáltalán nem zavar, szívesen segítek. Az iskola honlapján fent vannak a tanári órarendek is, ha várnak egy percet, megnézem. Mosolygott egyet ő is és a nagypapa is :) Megkérdeztem honnan jöttek. A nagypapa közben eltűnt (:D), szóval a fiú mondta, hogy az egyik faluból jöttek, és a nagyszüleivel él, azért jött a papájával. Nem mertem rákérdezni a szüleire. Kérdezte, hogy hogy van itt ebédszünet, mondtam, hogy mindenki az utolsó órája után megy le menzára. Kicsit elkeseredett, szerintem azt gondolta, hogy van valami nagyobb szünet erre. Közben megtaláltam, hogy melyik teremben lesznek, elmagyaráztam, hogy merre kell menniük, mert közben újra feltűnt a nagyapa is :) Ezek után még szólt a kisfiú, hogy nagyon hálásak, és tényleg nagyon köszönik és, hogy mit adhat cserébe. Én csak lesokkolva álltam és néztem. Ezért cserébe, bármit is? Annyit mondtam neki, hogy csak írjon egy nagyon jó felvételit, pipáljon le mindenkit, és jövőre találkozzunk itt! Odaadtam neki az egyik müzliszeletemet, és csak pislogtak rám. Látszott rajtuk a hála és a szeretet. Most is elérzékenyülve írom ezt, nem hittem hogy valaha is történni fog ilyen velem. Mosolyogva elköszöntek, és mentek az órára.

Elképesztő, hogy vannak még ilyen szeretetreméltó emberek! Köszönöm nekik!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - vasárnap

Ez az utolsó napom. Rádöbbentett ez a hét, hogy tényleg mennyi időmet elveszi a Twitter. Sokkal többet, mint hogy megírok egy bejegyzést. A végén még meg is kell köszönnöm SP-nek az egészet... :D

Ma hál'Istennek sokáig aludhattam (fél 10), aztán készülődés, és mentünk a mamához kiscsaládos ebédre, ami nálunk a 4 főt jelenti. Elég gyorsan eltelt a 2 óra, amit ott töltöttünk. Finom ebéd után nyomás haza tanulni, mert úgy kell beosztanom mindent, hogy kedden estig tudjak maradni a színházban :) Szóval lényegében minden meg lett tanulva.
Egyik tanulás közti szünetemben elkezdtem nézni a 2 Broke Girls című sorozatot - angolul persze - és nagyon megtetszett, irtó viccesen van leadva maga a sztori, úgyhogy bőven megéri nézni. Egy rész 20-25 perc, kicsi kikapcsolódásnak pont megfelel.
A nap további részében olvasgattam, vacsit csináltam, lustálkodtam picit... lassan pedig elérkezik a 8 óra, és feloldódik a Twitter-zárlatom :)

Hát ennyi lenne egy hetem lényegében. Szerintem mostanában majd gyakrabban jövök ilyes mesélős posztokkal, mert úgy érzem lesz is miről írnom!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - szombat

Hát a Hugi ma reggel megint korán kelt, és futott a vonathoz, mert ment Kiskunhalasra. Igazából versenyre mentem hallgatóságnak, és további tapasztalatszerzésre, de lett belőle egy kis városszeretgetés, emlékezés, könnypotyogás és ismerős arcok is részemről. A tavalyi versenyen megismert VT fogadott minket megint, úgyhogy tisztességesen egymás nyakába borulva üdvözöltük egymást :) A verseny maga kis csúszással ment csak, nagyon jól szerepelt mindenki közülünk. Ilyenkor azért picit büszke vagyok magunkra! Visszafelé megint vonatozás, és megígértem magamnak, hogy ezentúl nem fogom ennyire elhanyagolni Halast, és havonta minimum egyszer felmegyek.
4-re értem haza, anyuval bundás kenyereztünk meg forró teáztunk :) ő elment a barátnőjéhez, én meg készültem misére, és P-vel találkozni. Mivel ministrált, mise előtt nem tudtunk beszélni, szóval ahogy megláttam, mikor jöttek ki, elszorult a torkom, és nagyon síráshatáron voltam. Elmondhatatlanul hiányzott/hiányzik. Péter-Pál búcsú óta nem láttam. Nem mondunk ilyet, de vártam már a mise végét. Kijött, megláttuk egymást, ölelgetés, mosolygás, részemről kis sírás, de csak szolidan, mert társaság is volt körülöttünk. Sajnos csak pár szót váltottunk, mert Atya sürgette őket. Mondta, hogy be fogom látni, és hogy ő tudja, hogy a lelkem mélyén én is tudom, hogy neki ott jó, és vigyáznak rá, ne aggódjak miatta. Megkapta a Benedek-keresztemet, azzal, hogy vigyázzon magára, gondoljon ránk, és erről néha jussak eszébe. Megígérte, hogy többet fogunk beszélni, és egy könnyes öleléssel elbúcsúztunk. Elvileg karácsonyig. Az meg még hosszú idő. Most meg valószínű keresek egy filmet vagy egy könyvet, és nem szabad szomorkodnom!
Nagyon jól esett, hogy végre láthattam P-t, hogy jól van, és tényleg jól is érzi magát ott!

Mielőtt bárki tévedésbe kerülne, P papnak készül, és tanul. Nekem Ő olyan, mint a bátyám. Mint Tomi volt. Felfogásilag is nagyon hasonlítanak, és ezért is érzem picik közelebb magam hozzá. Szerintem Ő az egyetlen ember, aki számomra valamennyire pótolni tudja Tomit. Szeretem, úgy, mint ahogy T-t szerettem régen és most is!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - péntek

Még tegnap este összegyűltek az események, úgyhogy először az következik:
- írt a GyiPeti, hogy hétvégén mégiscsak jön haza, mert kirándulásuk lesz, és szombaton mise után tudunk beszélni. Örömmámor, visítás, meg ilyes. Nagyon megvidámultam :))
- aztán tovább lett gondolva a technikusi dolog - Renivel beszéltem róla, aztán most anyuval is, és azt mondta, hogy semmi akadálya, csak suliból nem hiányozhatok... :D ami valljuk be, színházi technikusként ez egy pöppet nehéz :D szóval holnap majd beszélek erről Davossal, meg majd összehozom anyut meg Őt egy találkára, hogy találjanak ki valamit, mert tényleg érdekel a dolog.
- később meg lett mutatva Facebookon az új Sógi-jelölt.. én nem akarok másik Sógit :( nagyon nem szimpi a srác, és akkor is... végre jóba lettem régi Sógi tesójával, erre puff... Meglátjuk mi lesz ebből.

Szóval péntek. Olaszon ment a mosolygás, bioszon szalagavatóztunk, közben hallottuk, hogy valaki Hungária dalt próbál Nénivel. Igen, Ő volt az. Imádom a hangját, őrült jó volt. Szóval Őt hallgattam, az órából továbbá nem sok mindent fogtam fel. Angol, föci, matek, rajz eltelt, hetedik órában pedig csapattunk egy zenekaros próbát. Nagyjából megvan, hogy ki mit képzelt el, már csak össze kell szoknunk. Meglesz ez november 22-re... maybe.
Próba után mentem két osztálytársam próbaelőadását hallgatni. Holnap velük megyek én is Kiskunhalasra. Azon a versenyen indulnak most ők, amin én tavaly mentem. Jó buli lesz :)
Ma még beszéltem Davossal is, úgyhogy kedden megyek be meglesni egy próbát. Nagyon várom már!
Beszéltem HF-fel is, elújságoltam a dolgokat, örült velem, és megbeszéltük, hogy már nagyon hiányzunk egymásnak!
Aztán még így estére be lett szorítva egy SP-HS párossal  skype-beszélgetés. Annyira imádom őket, olyan cukik, és imádlak Sári, csak mert tudom, hogy olvasod! :) Megbeszéltem SP-vel (vele fogadtam), hogy nem sok van már hátra, és nagyon jól bírom, úgyhogy készüljön az átjövetelre :D

Holnap nem tudom mikor fogok írni, mivelhogy Halason leszek, este meg P-zek egy picit, és gőzöm nincs mikor érek haza. De azért igyekszem!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - csütörtök

Bahh, megint jól elaludtam, aztán észbe is kaptam, hogy nekem a ma a cajont is kell vinnem a suliba... :D juhéé. Gyors készülődés, és anyuval indulás. Andi néni, szeretetáradat, ilyenek.
Első óra olasz... szódogát ne is említsük, hogy milyen szar lett, de mindegy is. Kaptam kölcsönbe olvasni a - BaFiSz-osok által jövő héten játszott - mesejáték szövegkönyvét, és azt próbáltam meg értelmezni. Vicci lesz, úgyhogy tessék-tessék elmenni! Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj

Lyukas órában irodalmaztam, meg filozofáltam, aztán magyaron Szigeti veszedelem (csak én tartom unalmasnak egyes 4-6 versszaknál hosszabb műveket??). Éneken próbáltunk, összevesztem Andi nénivel, úgyhogy azért remélem Davos még mellettem áll.... holnap kiderül a teljes zenekaros próbán. Angol fujj, egyre jobban utálom a tanáromat, mindig cseszeget valamivel. Matekot rendben átvészeltük, futás énekkarra, ahol kiderült, hogy össznye-visznya 4-en vagyunk alt 2-ben. Hát nice volt végigénekelni az egészet így, szarul is állunk mondjuk.

Közben már egy jó ideje érik bennem a gondolat, hogy beállok BaFiSz-os technikusnak. Nagyon érdekel a dolog, és tényleg szeretném is csinálni, de hát elég nagy és megterhelő meló. Folyamatos kiabálás, próbálás, éjfélekig bentmaradás, és még annál is több hiányzás. Meg még az is kérdés, hogyha beállok, akkor mindent kell-e tudnom, vagy elég csak a hangtechnikával foglalkoznom (mert hogy azt szeretném leginkább). Szóval ez még meg lesz diskurálva anyuval, Davosékkal, meg stb.

Úgy volt, hogy este jön is Dávid próbálni, de lemondta, szóval marad a holnap a mindenféle ügyes-bajos dolgok rendezésére.

Lényegében semmit nem csináltam délután, megtanultam, és filóztam a technikusi dolgon, már csak anya véleménye kell... 

Várom a holnapot, kíváncsi leszek, mit hozunk össze: 4 zenész, egy énektanár, meg egy hivatalos zenész.

Holnap jövök! 

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - szerda

Kezdem szokni a Twitter hiányát, ki fogom bírni (remélem)! Még tegnaphoz tartozó kép, de azt a bejegyzést már nincs kedvem szerkeszteni:

Na, hát szerda van, és mivel minden szerda reggelem Ákosé, ez ma is így volt. Igazából egy elalvással indítottam, szóval kicsit sem voltam képben :D 7.18 - beestem a presszóba, kicsit furán néztek rám (Ancsa presszó, és ezzel szerintem mindent elmondtam:D), de aztán a pult mögül előbújt Ákos :)) már csinálta is a szokásos presszó KV-mat 2 cukorral. Imádtam, most kifejezetten jól esett! Aztán meglátta rajtam S monogramját, és úgy döntött, hogy Ő is mindenáron dedikálja a karomat :)

Suliba hamar beértem, nyelvtanon kis fényezés Tanárnő által a verseny miatt, aztán felkészülés, törin nagyon mentem, hál'Istennek. Matek-fizika eltelt szépen lassacskán, földrajzon 5-ös TZ végre, aztán ofőin szalagavatóról beszéltünk, angol meg gyorsan lepörgött. Kaja után gyors táskaátpakolás, futás a buszhoz Öcsivel, következő megállóban 'felvettük' Mátét, és "suhanás" Barára. Ott puszipacsi mindenkitől, félhomályban gyalogolj ki a Szent Antal legeslegeslegvégébe, a puszta kellős közepébe, merthogy ott a Bölcsi. Sárika néni keresés, aztán bemutatkozás a csoportvezetőknek, Rózsával és Szilvivel voltam ma, Márton-napi ludat, meg lámpást csináltunk a Picikkel és a szüleikkel együtt. Annyira eszméletlenül tündérbogarak a kicsikék. Imádom őket! Negyed 6-kor rájöttem, hogy a buszt már bőven lekéstem, úgyhogy az egyik anyuka mondta, hogy úgyis erre jönnek be, elhoznak. Őket is imádtam! 

Most szépen csücsülök itthon, mindjárt nekikezdek a tanulásnak, később pedig megírom a rohadt Kell még valamire azt az átkozott dobkottát, mert holnap már próba van, és csak a 2/3-a van meg... :D szorítsatok, hogy túléljem a holnapot!

xx H.

Egy hetem twitter nélkül - Hétfő, kedd

Twitter-függő vagyok. Szerintem a sokmindenbaromság közül ez a legnagyobb függőségem. Október 17-én volt egy éves a Twitter fiókom. Ez jelent (november 3-ig nézve) 2730 tweetet, ami átlagban havonta 195 tweet, de volt olyan hónap amikor 348-350 kisposzt volt. Nagyon-nagyon függő lettem.
Mint régebben, most is a mesélős posztot/-kat Twitter segítségével írom, mert ott minden le van írva, így tudom visszaidézni, hogy mikor mi történt.
Lényeg a lényeg. Egyik barátommal fogadtam (igen, tényleg nagyon szeretlek S...), hogy egy hétig nem írhatok ki semmit Twitterre, nem retweetelhetek, csak olvashatok, követhetek és kedvencelhetek. Eddig borzasztóan bírom:D félek, hogy elfelejtem a dolgokat, szóval úgy gondoltam, hogy egy héten át minden nap írok ide blogra egy-egy olyan bejegyzést, mintha Twitterre írnám. Zenelinkek, cikkek, a saját agybajságaim, napjaim, esetleg képek.
Legkorábban vasárnap este 8-kor írhatok megint az oldalamra. Ha megszegem, egy hétvégén át fizetnem kell S kajáját (ami nem kevés, viszont sok), ha sikerül, akkor Ő jön egy hétvégére Bajára :)) szóval megéri kitartani.

HÉTFŐ:
Mivel a doki miatt van ilyen alvásfigyelő valamim a telefonomon, méri az időt, hogy pontosan mennyit szundizok. Ez hétfőre virradó reggel 4 óra 59 perc volt. Juhéé, mondom zsírkirályul indul a nap. De ennek picivel több mint a fele mély alvás volt. Szóval hullafáradtan csapassunk egy 6-órás-suli dolgot.
Első töri, amin már megszoktam a korai éberséget, szóval még az anyagot is sikerült felfognom. Röpdoga 5-ös. Fasza. Második kémia. Bleeee, hányok tőle. Utálom. Nem csesztetett hál'Istennek, de az óra végén beközölte, hogy egy hét múlva TZ. Anyád. Olasz. TZ 5-ös, aztán a semmiből elkezdett velünk íratni egy 50 pontos szódogát. Ahhaaa, a kettes tuti megvan. Felcsesződtem ezen az órán, úgyhogy a dolgozási és odafigyelési hajlamom 0 lett. Fizikán semmi extra, hétfőn abból is doga. Szivassuk a hülyegyereket.
Matekom 4-es lett, ami jelen állások szerint nálam bőőőőven jó :D Angolon dührohamtetőpont, egy kis szalagavatós-zenés-megbeszélés, hogy pénteken próba aztán csá suli.
Eső esik. Gyógytesire viszont el kéne menni. Jó, induljunk. Beérés, szarrá fagyás-ázás esernyővel is, és a pillanat, amikor közlik, hogy ja amúgy a héten nincs Bence... felbecsülhetetlen. Akkor viszont pucolás haza. Itthon szarrá gyakorlás Kell még valamiből, aztán várni Davost, aki úgy megnevettet, hogy még mondja is, hogy "Ne sírj! Miért sírsz?" Jó érzés volt, megdicsért, pénteken Ő is bejön próbára, szóval megnyugodtam. Megkapta a tortáját, anyummal is találkozott, aztán puszipacsi.
Este még vagy 2 órán keresztül bioszt tanultam, aminek az eredménye már szintén nem sok volt, de mindegy is.
Daltapadásig hallgatott zenék:
Avicii - Hey, Brother
Góbé - Kodályos

KEDD:
Alvás: kereken 7 óra. Ebből mély alvás 61 %. Nincs nulladik-első órám, úgyhogy nyolckor kelés, pakolászás, reggelizés [az egyetlen nap, amikor (otthon) reggelizek]. 8.30-kor indulandusz, eső nem esik, az idő szuper, a nap valószínű jó lesz. Irodalom túlélhető, angolon biosztanulás, bioszon 5-ös röpdoga, aztán TZ írás... hááát so-so négyes-ötös között valahol meglesz ez. Nagyszünetben volt a helyesírási verseny eredményhirdetése, és hát amennyire elcseszettnek éreztem, annyira lettem harmadik. Vidámulás, vigyorgás, jó volt. Kémián Simon Mártont olvastam (Stabil oldal), párszor felszólított a tanár, de mivel örökölt munkafüzetem van, tudtam a választ. :) Uccsó' óra matek, Szerelmem. Túléltük, na. :D
Suli után átmentem anyuhoz, de mivel őrültekháza volt ott is, inkább gyorsan eljöttem. Itthon zenélgettem, nekikezdem a Kodályos kottázásának, és tanuloktanulokjegyzetelektanulok. Most is csak azért vagyok gépnél, mert ezt írom. Kicsit offol a blog :) Még vár rám néhány tárgy kijegyzetelése, aztán befekszem az ágyamba, és nyugizene mellett Aftert olvasok :)

Punnany - Engedd el :)

Ilyen unalmasak az én kis Twitter-bejegyzéseim is ám, de nekem valahogy kell ez. Legalább megtudjátok most, hogy mitől szabadítalak meg titeket a Twitterrel :) csak egy hét. Bírjátok ki Ti is velem együtt!

xx H.

[erős idegzetűeknek. tumblr oldalam. a képek inkább itt :)]

mizéria part 2

Szóval ott lett abbahagyva, hogy jött Davos, és próbáltunk, és kiakadtam. Na most holnap kap egy tortát tőlem, mert mást már tényleg nem tudtam kitalálni. Előre félek :D

Aznap délután még egy évfolyamtársam és egy haverja felrakott egy videót FB-re: Bill - Rossz vér. Széthallgattam, és onnantól kezdve az egész estém Deák-Billesre sikeredett, de nem bántam. Hiányzott is már egy kicsit. Utoljára talán akkor hallgattam, mikor egy harMadik haver küldte :D Jólesett estére a nyugi.

Csütörtök: míg a család egy része elment Bácsalmásra, addig én Dokeszhoz, kicsit örültem, kicsit nem. Annak ment az örülés, hogy Woodcock-Johnson teszten mért, átlag feletti, 122-es IQ-m van. Jó nekem :D A rossz pedig, hogy megint döntést kell hoznom. És nem is kicsit. Erről szerintem később lesz majd poszt, most egyelőre még magam sem dolgoztam fel teljesen. Kockázatvállalás az egész.
Délután mentem a bölcsibe, mert ott fogom tölteni az IKSZ egy részét. Abba a bölcsibe megyek, ahová én is jártam piciként. Fura volt úgy bemenni, hogy még mindig vannak ott olyanok, akik engem is gondoztak, pedig annak már 13-4 éve. De mindenki aranyos, meg tökcuki, szóval szeretni fogom :))
Még csütörtökön beállított Ákos batya, szóval el is társalogtuk az este nagy részét.

Péntek: szomorú hangulat, szomorú zenék, temetőjárás. Aznap beszéltem sok idő után újra GyP-vel, aki elmondhatatlanul hiányzik, és csak karácsony környékén jön haza. Lesz vele egy jóóó hosszú beszélgetésem, ez is biztosra vehető. Egész álló nap bennem volt a zokoghatnék, de mondtam magamban mindig, hogy nem szabad, itt vannak a Picik is stb.
Temetők után megadta magát az egyetlen kis piros gyújtósom, amit még a Batyától kaptam, de nem fogom kidobni! Este pedig jött a holtpont. Szokásos elfoglaltságként kapcsolgattam a TV-t. Aztán megakadt a szemem az egyik főcímen. A bakancslista. Erről már nem írok újra. Itt már nem volt kérdés sem a zokoghatnék. Sírtam, bőgtem, nem szégyellem. Ez van.

Szombatvasárnap: utolsó rokonos nap. Egy kicsit szomorkás ebéd után Innsbruck-family elment, és karácsonyig megint nem látom őket. Rossz folyton elengedni a családom egy kis részét. Utána vagy 2-3 kottát megírtam, viszonylag sikeresen. Délután felhúztam magam, már nem is tudom min, úgyhogy elmentem a temetőbe, sétáltam, gyertyákat gyújtogattam, hazafelé találkoztam V-family egyik ágával, de eléggé felejtős találkozás volt. Aztán otthon anyuval sütöttünk, és utána mentem hittanra. 7-kor kezdődött és fél 11-re értem haza :) Mondjuk ebbe már benne van a társaságos pizzázás, meg a buszmegállóba kísérés (mint egyetlen bajai). Szerintem ennyire még jól hittan sosem esett. Andrissal kifejezetten sokat beszéltem - magamhoz képest, hiszen csak egy hete ha ismerem. Gitározott, én pihengettem a lábának dőlve, olyan volt, mint mikor még Batya csinálta ugyanezt, hogy megnyugodjak. Jólesett. A buszmegállóban történtekről nem írok inkább, persze, hogy Ő is ott volt. Mindegy. Pedig figyelnem kellett volna a megérzéseimre, és nem kikísérni a Csapatunkat, de mégsem hagyhattam ott őket. Na ilyenkor azért egy picit hülye vagy, Hugi! Szóval fél 11-kor haza, teljes érzelemmentesség tükröződhetett az arcomon, mert nagyon furán méregetett anya. Aztán egészen 3-ig sikerült fent lennem. Azt hiszem 2 körül volt a second home, de már ebben sem vagyok biztos. Helyreraktak, aztán vissza. 6 óra 23 percet aludtam, mérte a telefonom. Nem sok, viszont kevés. Az előző blogbejegyzést is még akkor éjjel írtam. Megnyugtattak, hogy nem annyira vészes. Bár kíváncsi vagyok, ki lesz az, aki tényleg tiszteletben is tartja.

Ritkán van nálunk ilyen mozgalmas hét, azért is gondoltam, hogy kicsit írok róla. Bár nem tudom, kit érdekelt. Nemsokára újra jövök!

xx H.

Közérdekű

Előre szólok - már ma - hogy ezt az egészet egy nagyon őszinte pillanatomban, éjjel kettő után egy picivel írtam, aztán most is elolvastam, és rájöttem, hogy bármennyire is rossz ez valmelyik félnek: minden igaz. Úgyhogy előre is bocs a nyers őszinteségemért.

A mai nap tök jól rádöbbentett arra, hogy kurvára nem tudom elviselni más boldogságát. Tudom, ez a legundorítóbb dolog - az önzőség. De egy picit elegem lett. Szinte minden elcseszett napomra igaz, valamelyik téma (vagy épp mindkettő) tuti előkerül, és elhihetitek, hogy nem én hozom fel.
1. A bulik. Őszintén nem igazán szokott érdekelni, hogy ki-hol-mikor-kivel és főleg, hogy mit csinált az ilyes helyeken. Sajnos eddigi életem során nem egy és nem kettő ilyen sztorit hallgattam végig, és egyszerűen már hányingerem van az egésztől. És lényegében egyből kapcsolódik ide a második.
2. A szétcseszett pasik, akiket felszednek (vagy fordítva, nem igazán foglalkoztat), aztán amikor józan lesz a pali is, dobja a csajt, és megy a hiszti meg az Atyaúristen mit tegyek. Kellett neked 5-6 pasi egyszerre. És én ezeket hallgatom. Szinte, mit szinte, tényleg minden nap.

Tényleg itt most a barátnőim - vagy nem tudom már kit hogyan hívjak - közt ne legyen sértődés. Senkivel nem szeretnék haragban lenni az őszinteségem miatt, de bocsánat, én ezekre NEM VAGYOK VEVŐ! Eddig tűrtem. Önző vagyok tudom, de mivel jelenleg nem vagyok olyan helyzetben én sem, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy picsogtok nekem, hogy jajj az ötből 3 itt hagyott, de mi legyen a másik kettővel.
Szóóóval most annyit kérek, hogy aki ezt elolvasta, ne legyen harag, de egy jó hosszú darabig ne kelljen ezeket hallgatnom, mert nekem ez szar. Cserébe én sem fogok hisztizni Miatta. Ja és egy darabig nem szeretnék olyat hallani senkitől (!) hogy jajj bocsi, meg hogy nagyonszeretlek, és ölelést meg puszikat sem kérek! Beszéljünk ugyanúgy, de ez nem az én stílusom!

xx H.

A bakancslista

Még mielőtt megírnám a második "részt" a rokonos hétből, itt egy kis kitekintő. Félreértés ne essék, eszem ágában nincs leírni a bakancslistámat, úgyis csak csupa sablon dolog az egész. Igen, meg van írva. Másfél éve. Mindegy.
Szóval tegnap megnéztem A bakancslista című filmet. Először néztem olyan filmet, ami A betegségről szól. Hihetetlen, hogy milyen érzések töltöttek el. Sírtam, zokogtam meg ilyesmik. Kemény és néha kissé nyers, szókimondó film. Szerintem mindenkinek kötelező kell hogy legyen. Legalább egy kicsit belepillanthatnak egy beteg ember életébe. Mert az utolsó stádium az ilyen. Menekülés, vagy ha nem is az, mindenféleképpen a bakancslista ideje. Ha máskor nem is tudta megtenni, most minden követ megmozgat a céljaiért.
És amikor már érzi a véget, jöhet a két kérdés: leltél-e örömet az életedben? és vittél-e másnak örömet az életébe? Mehet a gondolkodás. Ha eddig nem is jutottak eszedbe ezek a kérdések, most lehet, hogy sokáig kéne filózni a válaszon. Hajrá!

Szóval ennyi lenne a kis kitekintő. Ha van időtök tessék megnézni, és elgondolkodni. Holnap jövök!
xx H.

mizéria part 1

A pénteki sulit nagyon vidáman sikerült zárnom, meg persze bennem volt a tudat, hogy juhééé szünet :)

Aznap olvastam még egy jó kis tumblit, és ez volt benne: "egy székhez kötözöm a jövőm, és üvöltök hozzá, hogy beszélj!" Azonnal írtam fel a faliújságra, megfogott. Ha lenne rá lehetőségem, megtenném. 

Szóval szuper péntek, kaptam két fotózás-felkérést is, úgyhogy vidámultam ezerrel.

Szombaton kezdődött a családos dolog. Jött az Innsbruck-family :) nagyon pörögtem, iszonyatosan vártam őket, hiszen utoljára a ....-en találkoztunk. Nem írom ki, nem tudom. Vigyorogva, ezerrel jött a két Pici megölelgetni, és egyszerűen elbőgtem magam. Ott, helyben. Elképesztő, hogy ennyire érzelmes lettem az irányukba is, hogy egy ilyen apróság is megríkat. Elmondhatatlanul imádom őket, T helyett is, nagyon! 

Elmentünk velük Kisfalunkba, pakolásztunk, ettünk-ittunk-játszottunk. Még e nap, este volt egy nagyon mély pontom, mikor is leültünk Batya, Öcsi, KisTomi, Csengi, Violka meg én az ágyamra (kihúzható az ágy, úgyhogy senkinek nem esett baja:D) és beszélgettünk. Én Viussal és KisTomival, Batyi meg az öccsével és Csengével az ölében. Most mi vagyunk a két legnagyobb. Nemrég még én is ott ültem T ölében ilyen estéken. Szóval beszélgettünk, képeket néztünk, a Picik beszéltek Ausztriáról, milyen ott az élet, meg ilyenek. Ott megfogott egy picit az üresség érzése, hogy egy valaki innen hiányzik. Szar egy érzés, nem mondom. De mesét olvastunk a Töpikéknek, és ott az ágyamon kidőlt az összes, szóval száműztem magam a szivacsra :)

Vasárnap jöttek a mama öccséék Sopronból, és jöttek velük az unokatesók (vagyis egy részük). Kaptam tőlük nagyon szép-cuki képeket, ami lassan felkerül a falamra. Őket is fotóztam meg ilyenek, örültem a dolgoknak nagyon. Szóval helyszín: mamáék, nagy ebédlő, tuti elférünk... 14-en. :D Szóval pici a család. Halászlé volt. Heten próbáltuk megfőzni, úgy hogy mindenkinek máshogy járt az órája, ezáltal máskor forrt a cucc, szóval én igazából feladtam, vitázzanak ők :D Aztán ebédeltünk egy hatalmasat, még egyszer meg lettem ünnepelve én is, meg Batya is, kaptunk közös tortát, és örültünk. 

Hétfő: reggel optikában indítottam, mert rájöttünk, hogy tényleg nem látok, szóval az ítélet egy korrekt szemüveg lett. Válasszunk keretet - művészet. Ami a boltban volt.... mindet felpróbáltam. Először 5-re, majd mire jött anya, már kettőre csökkentettük a választhatókat. Anyu pedig egyből arra bólintott rá, ami nekem is egy icipicivel jobban tetszett, így lett meg a szemüvegkeret.

Aztán úgy volt, hogy ezen a napon jön Davos, de szólt, hogy para van, nem ér ide, legyen szerda. Mondtam, én ráérek, legyen :)

Estére jött Ákos batya, akinek amúgy szombaton volt a szülinapja, szóval Isten éltessen itt is, drága KV-s társam! Tudni kell rólunk, hogy már 2 éve hetente egy reggelen együtt kávézunk (ez mostanában a szerda), lényegében a kispresszóban, ahol dolgozik :D Szóval Ákos batya szülinapot ünnepeltünk svájci csokival. A végén majdnem itt ragadt, de hívta a kötelesség :) Imádtam a lelkizésünket :)

Kedd: mama öccséék elmentek, jöttek a húgáék ebédre. M néni és J bácsi. Nagyon jót beszélgettünk és ettünk, de én léptem onnan, mert mentünk Bszékre edzeni Batyival meg Hugesszal. Brutál jót nyomtunk, csak aztán spuri volt haza, mert jöttek hozzám. Nem is akárki. Szegény srácnak jól bekevertem a dolgokat, úgyhogy még mindig lelkiismeret furdalásom van... na de, megkértem, segítsen, mert meghalok reálból. Na most az idő nagyon nagy része inkább dumálással telt. És annyira elképesztően nagyon jól esett, hogy szavakkal elmondhatatlan. Közvetlen volt, és úgy beszélgettünk, mintha x ideje ismernénk egymást, közben meg nem. Szóval nagyon jól esett az egész, remélem lesz ilyen többször is! :)

Ma meg... délelőtt megkaptam a szemüt, azóta szokogatom, fura még egyelőre. Aztán kaja előtt mentem be anyuékhoz, mert Főnök látni akar. Ihajj mondom, mi a problem. Aztán kiderült, hogy csak beszélgetni akar, na vajon miről.. a jövőmről. Megint meghallgattam a szokásos dolgokat, hogy szerinte mi lenne a jó nekem, meg ilyenek, de kaptam mignont :) Utána mama, mert jönnek Unokanővérék, meg ilyenek. Dórikával is elmentem fotózni, nagyon jó képek lettek, úgyhogy iszonyat büszke vagyok magamra (nem egó, de tényleg). Délután jött a Davos, háááát szenvedtünk na. Cajon, alapok, dalok, találjunk ki valamit. Őszintén, Ő tényleg megtett mindent, hangsúlyozom mindent, de egyszerűen nem voltam képes információt befogadni. Az egyetlen értelmes hozzászólásom az volt, hogy írd le, gyakorlok itthon, mint atom. Na ahogy elment, én olyan istenesen elbőgtem magam, hogy az csuda. Nem tudom mi jött rám, egyszerűen éreztem, hogy valami nem oké. És én Őt sajnáltam nagyon, hogy idejön én meg baszom szét a délutánját ezerrel. Azt érzem, hogy én ezt nem fogom tudni megcsinálni. Tisztességesen végigszenvedi velem az alapoktól, én meg egyszerűen nem tudom teljesíteni, amit kér, pedig tényleg igyekeztem. Szóval sírtam magamnak, és mindig kurva nagy lelkiismeret furdalás van bennem. Majd írok neki bocsánatkérő levelet. Hétfőn megint jön, addig nagyon össze kell szedjem magam!

Szóval most itt tartunk. Muszáj volt kiírnom magamból a dolgokat, lehet unalmas, de ez most kellett. 

Csókpuszi nektek! Hétvégén jön a mizéria befejező része, lesz esemény bőven, lesz miről írni. 

xx H. 

:)

Fotókkal illetve fotózásokkal kapcsolatban innentől kezdve itt lehet zaklatni: photoshootbaja@gmail.com

/Ha vége lesz ennek a családos mizériának, jön egy normális, mesélős poszt - mert néha olyan is kell/

öröm s bódottá'

Vidám poszt. Tőlem. Jó vicc, csak ez most nem vicc. Ez a hetem nagyon hiperszuper vidáman telt.

1. Elkezdtem a napirendemhez való igazodást - igaz nem egyszerű, de muszáj lesz! 6.40-es kelés, legkésőbb 22.30-kor szunya, itthon minimum 3,5-4 óra tanulás. Kezdésnek oké. Hétvégére lesznek valószínű beiktatva az edzések, futások, hasonlók.
2. Legkésőbb jövő hét elején megkötjük az IKSZ-es szerződést a régi bölcsimmel, úgyhogy mehetek oda töltögetni a kötelező közösségi szolgálatot. Annyira cukik a kicsik, és még mindig ugyanaz a bölcsivezető, mint aki nekem volt anno. Sárika néni <3
3. A tanulásra egyre több időt szánok, egyre jobban megy. Bár ha matekot vagy fizikát látok, leginkább sírva fakadok. Ebből a kettőből az átlagom két hónap után... hogy is mondjam: szar. Amúgy matek tagozatos vagyok, de nagyon bánom már ezt. Szóval szenvedés az van, mint a pelyva. Bezzeg a töri, rohadjak meg... amióta kitaláltam, hogy törifaktos leszek, azóta úgy megy, hogy ihajj-csuhajj. Sőt - lekopogom- kedvenc tantárgy - persze csak a rajz meg az olasz után :) Szóval matekfizika rohadj meg, humán-szeretlek!
4. Nagyon szeretem a szalagavatós-zenés társa(i)mat, főleg hogy percenként változtatjá(k) a dolgokat, hogy csesszétek meg. Na jó G nem, mert vele még nem is beszéltem erről :D de mivel ma felhatalmazást kaptam, hogy az lesz, amit én dobolok, örülök. Szünetben Davossal alakítunk valamit, aztán ha nem tetszik, csináljatok újat - nélkülem. Puszi
5. Végre kapott új könyveket a sulikönyvtár, úgyhogy mostantól újra rájárok a készletre. Ez évi első áldozatom - az előadáshoz kellő könyveken kívül - az Átmeneti üresedés. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hallottam már jót is, rosszat is, most kiderül, én melyikhez tartozom.
6. Nagyon imádok fotózni, még mindig. Ugye mostanában egyre többet járok ki az új géppel, és nagyon örülök, mert többektől is pozitív visszajelzéseket kapok. Fotózni szeretnék most már egyre többet (alany kerestetik:), és nagyon elkezdtem gondolkodni egy fotográfia szakon is az egyetemen.
7. SOHA, de tényleg soha nem gondoltam volna, hogy valaha az olvasásszeretetem juttat el odáig, hogy megismerjem egy évfolyamtársamat. Hatalmas arc, nagyon bírom, bárki bármit mondjon. Örülök, hogy megtaláltuk a közös hangot - viszonylag kevés beszélgetés alatt. Remélem ennek azért lesz folytatása, és sikerül végre egy normális barátot (just friend) találnom, akivel együtt utálhatjuk néhanapján az embereket. (ha ezt olvasod, ne vedd rossz néven :)

és végül egy rólam. csak hogy ne legyen annyira személytelen az egész.

Fotók

Először is, letöröltem az előző bejegyzést, mert a kommentektől agyfaszt kaptam. Írtam egy másikat, azt meg inkább fel sem raktam. A lényeg, amíg nem tudod mi miért van az életemben: pofa be! Köszipuszi. Amúgy sem kötelező olvasni.

Hát a buliról nem tennék fel képeket mert még személyiségi jogok miatt beperelnek. Na mármost, jogok. Sikerült belefutnom egy olyanba, hogy illetéktelen személyek, lazán felrakták sajátjukként a képemet. Anyukátokat üdvözlöm itt is! Szóval egyelőre ideiglenes, gagyi de vízjel van a képeken, mert hát ki tudja... gyerekek, aki tud valami jó vízjeles progit  (ami nem PS) és valami jó kis szövegnek valót, az legyen oly cuki, és írja meg nekem! :)

És a képek - rövid kommentár: a naplementés képek más-más napokon készültek. A képek összességében időrendben vannak fent. Az ősz a kedvenc évszakom, szóval fényképezni is imádok ilyenkor :))

Zenében ezeket mondanám kedvencnek most:

Halott Pénz - Hello lányok

Halott Pénz - Farkasok dala

Lawson - Juliet (live)

Fall Out Boy - Save the Rock and Roll album

Green Day - Time of Your Life

Legyen ennyi mára! Csókpuszi

xx H.

(őszi szünetre - meg amúgy is- keresek fotóalanyokat, szóval ha valaki megbízik bennem annyira, és szeretne kint fotókat, az tudja hol talál:)

future

Szerintem mindenkinek van egy álomképe, hogy 5-10-15 év múlva hol lesz, mit fog csinálni, kikkel lesz körülvéve stb.

Nálam ez valahogy úgy néz ki, hogy érettségi után egy nice közgazdasági egyetemet megpályázok. Ez jelen állásom szerint első helyen a BCE-GTK lenne, bármennyire is magas ott az a bizonyos pontszám, a második meg PTE-KTK vagy a BME-GTK - attól függ milyen szakra megyek.
Az én top 4 szak-listám:
1. nemzetközi gazdálkodás (BCE)
2. gazdálkodási és menedzsment (BCE vagy BME)
3. kereskedelem és marketing (PTE)
4. ha meg sehová nem vennének fel, akkor anglisztika (ELTE-BTK)

Na mármost... gazdaságtudományi szakokra - amire én fogok érettségizni - a legtöbb helyen már meg fogják követelni az emelt szintű érettségit valamelyik idegen nyelvből vagy történelemből vagy matematikából. Az én évfolyamomnak már kötelező lesz valamilyen természettudományi tantárgyból is az érettségi (választott tárgynak ennek kell lennie: fizika vagy kémia vagy biológia vagy földrajz).

Ugye alapérettségi: matek, magyar, töri, angol + a választott term.tudományi.
Emelt érettségi is kötelező lesz valamiből addigra... angolból mindenképpen szeretnék emelt érettségit tenni, és még a történelmen gondolkodom nagyon sokat. A matek az tuti kizárt, örülök, ha a középszintűt megcsinálom, a magyar meg nem igazán az erősségem. A választott tárgyam a földrajz lesz - bár mivel a tanárom nem egy észlény, vagy magamtól készülök fel rá, vagy pedig fakt.

A másik kedvencem a faktválasztás: a töri jelen állás szerint egy biztos pont, a második fakton van a hangsúly: földrajz vagy olasz. Szívem szerint az olaszt venném fel, de attól függ kit kapnék tanárnak: ha azt, aki most is tanít, akkor semmi problem, simán megcsináljuk, de ha valaki mást kapnék tuti belehalnék (helyettesítőtanáros olaszóráinkból ítélve). A földrajzot meg meglátom, hogy tűröm-bírom ebben az évben: ha meg tudom tanulni hülyetanárral, akkor sima liba az érettségi, és nem veszek fel faktot, amúgy meg majd meglátjuk.

Szóval lényegében nekem ezek a terveim így előreláthatólag. Nem hiszem, hogy nagymértékben változna, hiszen régóta már bennem él ez a kép :)

the end of something

A pillanat, amikor kémiaórán kapsz egy e-mailt a pécsi orvosodtól, hogy az összes eredményed negatív, és nincs újabb "gond"... egyszerűen felemelő. Azóta vigyorgok. Végre vége, sikerült legyőznöm, és nincs tovább infúzió, meg kezelés meg stb. Nagyon boldog vagyok! :)

(Holnapra már meg megvan a téma. Mostanában elég sokat gondolkodok rajta)

születésnap

Múlt héten töltöttem be a tizenhatot. Akkor jött ez az egész dolog.
"Boldog születésnapot!"

- Mikortól távolodik el a köszöntésekben gyakran használt két szó?
  Hány éves kortól nem lesz már boldog az a bizonyos születésnap?
- 40?
- 60?
- 80?
- NEM!

Nem életkortól függ a születésnap boldogsága, hanem hogy mi vesz körül. Ha nem ismered azt, hogy teljes család, csak azt hogy csonka család, akkor itt el is vágták a kettőt. Akkor már nem boldog az az ünnep. Csak van, és kész. Legalább is számomra. Én már hatodik éve csak ünneplem a születésnapot, "boldog" nélkül. Utoljára a tizedik szülinapomon volt "együtt" a család. Akkor sem volt teljes, de még itt volt apa.

Szóval számomra a születésnap olyan, mint egy március 15. Ünneplem, mert kell.

elég most már.

utolért a betegségem. remélem tényleg csak félrenézték. tuti nem csinálom végig még egyszer ugyanazt. inkább haljak bele. DE még megvan a remény, hogy szimpla gyógyszer :) és ez éltet.

de ma vidám voltam amúgy. sok idő után először. hiányzott már ennyire "szabadnak" lenni :)
most pedig étlapot tervezek. szeretem az ilyen házikat :)

elmúlik.

Tegnap volt 9 hónapja, hogy végleg elvesztettem a legjobb barátomat, az unokabátyámat. Meghalt úgy, hogy nem Ő volt a vétkes. Kibaszott Sors. Ilyenkor rohadj meg azért egy picit. Elvette tőlem azt az embert, akit a világon a legeslegjobban szerettem, és akiben a legjobban megbízhattam.
Minden egyes nappal egyre jobban hiányzik. Pótolhatatlan a hiánya számomra. Nélküle olyan nehéz minden. Nincs aki azt mondja, "Istenem, de hülye vagy, Hugi", vagy hogy "ketten mindent megoldunk majd". Most magamra maradtam az összes ügyes-bajos dolgommal együtt. Nekem kell kitalálnom, vajon Ő most mit mondana, mit tenne. Ha figyelsz onnan fentről... hiányzol. Nagyon.

mai séta-körutam néhány eredménye:

aki ismeri, tudja.

004 Kinn felejtettem az érintőképernyős telefont.
     Az eső elindított rajta valami zenét.
     System of a Down.

ál arc

A legtöbben soha nem gondolnák rólam, hogy én vagyok az, aki mindig próbál a leghátsó padba ülni, hogy ne vegye észre senki. Hogy én vagyok az, aki soha nem mer jelentkezni, mert fél attól, hogyha rosszat mond, a többiek kinevetik, vagy hogy a tanár megalázza, hogy hogy lehet ennyire hülye. Rettegek a társadalomtól, de kifelé nem mutathatom, mert elítélnek egyből, magyarázat nélkül. Senkinek nem számít az, hogy mit érezhetek belül, csak az, hogy mit mutatok kifelé. Ha mosolygok, azt hiszik boldog is vagyok, de nem. Kínomban mosolygok, hogy már nem tudok mit tenni, és mondani. Csak körbevesz a sok ember, és én csak hallgatok.
Aki viszont ismer - a legmélyebb érzéseimig - az nagyon is tudja rólam, hogy ez mind én vagyok. Hogy akár órákig tudok egyedül sírni a szobámban egy Tom Odell koncertfelvétel mellett. Hogy rettegek, ha a táblához kell mennem. És hogy mániákusan félek a társadalomtól. Mert tudom, hogy "ő" az, aki miatt ott tartok, ahol vagyok. A vég felé közelítek.


469   Azt várják, hogy beszéljek róla;
       elkezdem a bőrt tépdesni a számról,
       de nem értik, hogy ez már az.

071   És akkor a szobamérlegre leülve
       zokogni kezdett. Megnézhettem volna a sírás
       súlyát, mielőtt eljöttem.

Simon Márton akarok lenni

35 random tény rólam

Sára drágám kérésére - nem mintha ő nem tudná szinte mindegyiket :)

1. Balkezes vagyok, és nem szeretek az lenni.
2. A kedvenc színem a zöld.
3. Fociztam, és a mai napig ez a kedvenc sportom.
4. A kedvenc fiú- és lányneveim: Tamás/Gergő/Csaba és Sára/Viola.
5. Tört már el csontom, és műtöttek is már.
6. Római katolikus vallású vagyok.
7. A kedvenc könyvem: A fehér király.
8. Angolul, olaszul és egy kicsit spanyolul és szerbül is tudok :)
9. 2013. október 2.-án leszek 16 éves.
10. Két féltesóm van.
11. Hobbim a fotózás és a gitározás.
12. A kedvenc focicsapatom Magyarországon a BSK és a PMFC :)
13. Mániákus képgyűjtögető vagyok.
14. Nem szeretem, ha a családtagjaimon kívül valaki Huginak szólít.
15. Nagyon szeretek úgy olvasni, hogy közben Ludovico-zene megy.
16. Indulok a TUDOK 2014 versenyen. :)
17. Gyűjtöm a színház- és egyéb előadásjegyeimet.
18. Nagyon szeretnék eljutni legalább egyszer Barcelonába.
19. Közgazdásznak készülök.
20. Imádom a kisgyerekeket. Olyan kis cukik :)
21. A legtöbb barátom idősebb, mint én.
22. Egy MSA C-21-es gitáron tanultam meg az alapokat.
23. Karkötő és gyűrűmániás vagyok.
24. Voltam már szerelmes - bár nem viszonzottan.
25. Bármilyen zenét meg tudok szeretni. Legyen az rap, rock, pop, vagy akár valami klasszikus.
26. A kedvenc városom Pécs.
27. Pécsen a kedvenc kajáldám a Maestro Pizzéria Étterem :)
28. Igazából májusban tartom a névnapom, de az egyik barátom diplomatikus válaszát idézve: "akkor tartom, amikor köszöntenek".
29. Legtöbbször tumblr-re és WeHeartIt-re megyek fel :)
30. Samsung Galaxy S Advance telefonom van, és nagyon szeretem, mert elképesztő képeket csinál.
31. Ami mindig, mindenhol nálam van: pénztárca, igazolvány, telefon, kulcs, határidőnapló, jegyzetfüzet.
32. A szobám nagy részét könyvespolcok foglalják el.
33. A kapott tablóképeket az ágyam felett tartom.
34. Elalvás előtt mindig olvasok valamit, máshogy nem tudok elaludni.
35. Már van egy blogom, de le kellett privátolnom.

Ha valakinek még kérdése van, csak tessék! :)

xx.H.

egy a sok közül

Néha, amikor már mindennel agyfaszig vagyok, fogom magam és kiülök a büféhez. Ott jó, ott csak akkor szólnak hozzám, ha tényleg akarnak valamit, és nem kell hallgatnom a sok mocskot. Ott csak azokra figyelek, akikre én akarok. Szóval: szünetek + lyukasórák = büfé és a hozzá tartozó Néni.
Ilyenkor mindig gondolkodok. Jegyzetfüzettel vagy anélkül, de mindig csak gondolkodok. Ki vagyok én itt? Egy a százhuszonvalahány gyerek közül az évfolyamon. Egy a sokszázakármennyi diák közül a suliban. Egy, aki sorban áll a büfénél, néha csak annyiért, hogy egy jót beszélgessen a Nénivel.
Gondolkodok, de nem jutok semmire. Nem tudom ki vagyok, miért vagyok, és hogy miért pont itt vagyok. Egyszerűen csak élek, egyik napról a másikra. Néha vidáman, legtöbbször antiszocban.
De egyet tudok az életről, és az életemről: akármennyire is fogalmam nincs, miért itt vagyok, meg miért vagyok, tudom, hogy itt KELL lennem. Tudom, hogy annak kell lennem, aki lettem. És azért kell lennem, mert valaki akarta, hogy legyek. És lehet, hogy elcseszem egy, két, sok évemet a gondolkodással, de tudom, hogy akármi, akárhogy is történjék, annak pont úgy kell történnie. És egyszer majd így lesz kerek az egész!

Egyszerűen imádom amikor a Büfésnéni Zsófickának hív :) 

Mosoly

Egy mosoly. Amely képes feldobni a napodat. Amely képes akár a hangulatodat is 180º-ban megváltoztatni. Amely annyira hatással van rád, hogy azt szavakkal nem lehet leírni. De ezt a mosolyt nem minden nap kaphatjuk meg. Ez a mosoly nem rajtad múlik. Csakis rajta. És ha nem kapod meg, az egész napodat romba döntheti. Pedig ez "csak" egy mosoly.

love or hate

Szerelem és gyűlölet között hajszálvékony a határ.
Gyűlölet is sokféle lehet, főleg ha az utálat egy "szerelmes" időszakot követ (akár viszonzott, akár viszonzatlan). Igazából ez az egész gyerekes dolog. De valakinek csak ez jelent megoldást. Ha nap mint nap, százszor elmondod magadban, hogy "nem szeretem", akkor egy jó hosszú idővel később a szerelem-érzés az ellenkezőjére vált. De ezzel nem oldotta meg a bajt, csak átfordította.
Többen mondják azt, hogy inkább a tettet gyűlölik, nem magát az embert. Akkor viszont felesleges az egész, mert abból még, hogy azt utálod, amit veled tett, nem következik, hogy a személyt is gyűlölöd (főleg ha a szerelmedről van szó).
Ezen kívül utálhatok egy személy azért, mert éppen szeretném őt szeretni, de nem lehet, és csak kifogásokat keresek, hátha úgy könnyebben elviselhető a helyzet - indokgyűjtés, hogy miért ne szeressem.

     "- Mindkettőnél olyanokat teszel, amit magad sem értsz.
      - Mindkét érzés miatt elveszted a fejed.
      - Mindkettőnél félsz valamitől.
      - Mindkét esetben legszívesebben ráugranál a másikra.
      - Ha találkozok a szeretett/gyűlölt féllel, mindkét esetben megugrik az adrenalinod.
      - Mindkét esetben kiforgatod a másik szavait.
      - Mindkét esetben bármit megteszel a célpontért.
      - Mindkét esetben egész nap a másik félre gondolsz.
      - Mindkét esetben mérhetetlen örömmel tölt el, ha olyan történik a másikkal, amit te szerettél volna."

         És ezek az apró dolgok miatt sokszor nem tudjuk eldönteni melyiket is érezzük valójában.

újraszületés

Úgy éreztem el kell indítanom egy mások blogot, ahol nyilvánosan is írhatok, posztolhatok. A másik blogom sajnos csak zárolva működhet. De nem bánom, ez így sokkal jobb lesz. 

Új "élet", új remények! :)

A nyárzáró/őszkezdő top 5 zene:

Bastille - Haunt

Lovin' Spoonful - Summer in the city

Kat Dahlia - Gangsta

Miley Cyrus - Wrecking Ball

Cat Power - Metal heart